A beteg emberre egészében kell tekinteni: születésétől fogva számtalan hatás éri, jó vagy rossz neveltetésben részesül, különböző késztetések hajtják, ütközéseket él meg, tanító leckékben részesül, jóból és rosszból kijut neki egyaránt. Ezért hát sokmindenen átmegy a lelke, míg egy-egy betegség csíráját elhinti és önnálló életet biztosít neki. Attól függően, hogy hol veti el a sulykot szellemi értelemben, annak a területnek megfelelő szervi elváltozása lesz, mint pl. a szeretetéhségtől szenvedők vagy a szeretet adásának aktusát kiélni nem tudók esélyesek a cukorbetegségre, az önmarcangolással, önkifejezési problémákkal küszködők fogékonyabbak gyomorfekély kialakulására. Mivel mindannyiunk élete egyedi és senki máséval nem hasonlítható össze, ezért a páciensre is ily módon kell tekinteni. Azt tehát, hogy mely lelki problémáknak mely szerv megbetegedése felel meg nagyon hasznos fogódzkodó, de a pontos ok meghatározásához szükséges a türelem, a beteggel folytatott hosszas és bizalmas beszélgetés. Sokszor oly komoly lelki problémák húzódnak meg a háttérben, hogy csak néhány alkalommal később, céltudatos rávezetéssel tudjuk meg az igazságot. Annyira mélyen van elrejtve, hogy a beteg maga sem hiszi el mi minden lakozik a lelke mélyén. Sok megrendítő szembesülésnek voltam a szemtanúja, amikor egy-egy ember döbbenettel jött rá, hogy még mindig neheztel valakire, hogy még mindig nem engedte el a múltat, hogy igenis vannak rossz emberi tulajdonságai és számtalan megoldandó problémája. Úgy önmagával, mint a környezetével.
Vallom, hogy amíg a lelki szinten nincs megoldva a betegségnek megfelelő és azt kiváltó probléma, addig a teljes gyógyulás nem következhet be. Csak átmeneti időre szól a javult állapot és a jobb közérzet. Ellenkező esetben viszont lényegesen jobb eséllyel lehet a jövőbe tekinteni, tartós eredmény igéretével és komplex kezeléssel.
