A tigrislovaglás jól ismert szimbólum a kínai tradícióban, pontosabban meghatározva az operatív taoizmusban. Megjelenik a tibeti buddhizmusban is, mindenekelőtt Mahākāla és egyes bōdhisattvák vonatkozásában.
A szellemi út hasonló elgondolásairól van szó: a tigrislovaglás egy meghatározott módon felfogott és járt spirituális út (még inkább ösvény) szimbóluma.„[…] azt jelenti, hogy nem térünk ki a veszedelmes erő elől, és még kevésbé fordulunk közvetlenül szembe vele, hanem – miközben rendíthetetlenek maradunk – belekapaszkodunk: mivel eleve abból indulunk ki, hogy legyőzzük.”
A fentebbi értéssel, benső szembenállással és átalakítással a tigrislovaglás egyértelmű célja a tigris szellemi legyőzése:
„Ez egy távol-keleti fogalom, amely azt a gondolatot fejezi ki, hogy ha sikerül meglovagolnunk a tigrist, nemcsak megakadályozzuk, hogy ránk vesse magát, hanem ha megragadjuk és nem esünk le róla, végül le tudjuk győzni.”
Ugyanott a benső szembenállás és a rendíthetetlenség tekintetében Evola ezt is mondja:
„[…] amikor egy civilizáció ciklusa a végéhez közeledik, nehéz elérnünk valamit, ha a mozgásban levő erőknek közvetlenül ellentmondunk, ellenállunk. Az áramlat túl erős, és elsodorna bennünket. […] Ekkor a követendő princípium az lehet, hogy hagyjuk szabadon lefutni a korszak erőit és folyamatait, azonban maradjunk szilárdak és készek arra, hogy közbelépjünk, amikor »a tigris, aki nem tudja rávetni magát arra, aki meglovagolja, elfárad a futásban«.”
Újfent másutt szinte összegzi a szimbólum jelentéseit:
„[…] olyan erőket ragad meg, amelyekkel nem tud közvetlenül szembeszállni, hogy legyőzze őket, és olyan folyamatokat, amelyek ellenállhatatlanokká és megfordíthatatlanokká váltak. Miközben rendíthetetlen marad, ezeket az erőket és folyamatokat úgy irányítja, hogy meghaladja őket és megszabaduljon tőlük, ne pedig azok pusztítsák el őt, mint ahogy kortársai közül szinte mindenkit elpusztítanak.”
Összegyűjtve mindazt, amit a tigrislovaglás szimbolikus jelentéseiről Evola írt, a következőket mondhatjuk. Vannak erők, amelyek a korszellem és a női princípium mindent átható voltával összefüggésben állva megkerülhetetlenek és szemtől-szemben-legyőzhetetlenek – vagy legalábbis valóságos módon ilyeneknek tűnnek. Az úgymond objektív okokkal – az utolsó kor, a kali-yuga tényével – párhuzamosan léteznek egyéni determinációk, hiányosságok és szituációk, amelyek ugyancsak a megkerülhetetlenség és a szemtől-szemben-legyőzhetetlenség domináns tapasztalatához vezetnek. A tigrist nem lehet futva legyőzni, és a szóban forgó esetben menedéket sem lehet találni előle. Fegyverünk sincs már, hogy megöljük. Ha mégis elfuthatunk és elbújhatunk, megtehetjük, ez azonban nem végső, csupán időleges megoldása a problémának. Könnyen előfordulhat, hogy legközelebb nem sikerül elmenekülnünk vagy elbújnunk – ami egyébként is csak két megoldás, ráadásul nem a legbátrabb. Jobb tehát őszintén megvallani, hogy nem vagyunk képesek másként tapasztalni egy erőt, mint megkerülhetetlenként és szemtől-szemben-legyőzhetetlenként, mint azt állítani, ilyen erő nincs (és nem is lehet), vagy azt, hogy csak a futás és a menedékkeresés két módszere létezik (ráadásul a legmagasabb módszereknek beállítva ezeket).
A tigris megkerülhetetlenségének és szemtől-szemben-legyőzhetetlenségének a tapasztalataikor (tekintsük azokat akár a kor sajátosságaiként, akár egyéni meghatározottságainkból következőkként), amikor már nem tudunk sem elfutni, sem elbújni előle, az egyetlen hely, ahol nem tud felfalni, a háta. Ezért felülünk rá. Hogy ne érjen el és ne vessen le, a természetének megfelelő vágtára sarkalljuk. Közben ügyelünk rá, hogy ne essünk le. Egyszerre élvezzük és nem élvezzük a vágtáját. Ha nem élveznénk, nem tudnánk a természetének megfelelő vágtára sarkallni, és nem feledkezne meg rólunk. Ha csupán élveznénk, akkor a neutralitásról, a fensőbbségről és a rendíthetetlenségről megfeledkezve könnyen leesnénk. (Mindkettő önmagában is halálos lenne: a tigris levetne és azonnal felfalna, vagy leesnénk és visszafordulva falna fel.) A bensőleg sikeres vágta közben lassan átvehetjük az irányítást a tigris felett és – szellemileg legyőzve – arra irányíthatjuk, ahova menni akarunk. Avagy: teljesen kifullasztva veszély nélkül leszállhatunk róla és így vehetjük az irányt a saját céljaink felé.
