"- Fantasztikus, hogy mi minden történik velem, és mindez száz évesen! És látjátok, hülye nem vagyok még. És élni örökké fogok. Ti is. Tudjátok, vagy csak hiszitek?- Néha úgy hisszük, hogy tudjuk... Mikor találkozott először az ezotériával, mikor érintette meg először?
- Én már így születtem! Miért, te úgy születsz, hogy nincsenek képességeid? Képtelenségeid, tehetségeid? Szívósságod, gyengeséged, erőid - mint a tündér keresztanyák adománya? Nem a bölcsőnél kezdődik az élet, és nem a halállal végződik - nagy előzménye van annak! Az élet örök. Az iskolában azt tanítják, hogy anyag és energia soha sem vész el, hanem átalakul. Anyag nincsen, csak gyűrkőző energiák. Sűrű energiák vannak. Jönnek valahonnan, mennek valahová. Az élet örök. A tudomány szerint mit kezdesz ezzel?
- A bátyjáról szeretném kérdezni. Még most is kapcsolatban vannak?
- A fivéremmel? Hát miért ne lennénk? Édesem, az élet egy kezdet-vég nélküli folyamatosság, és mi rendkívül azonos szellemi alkattal születtünk. Anyám, fivérem, férjem és én együtt alapítottunk egy ezoterikus iskolát, amikor A Vörös Oroszlán először megjelent és bestsellerré vált. Az államosítás után itt, ebben a lakásban elindítottuk azt a társaságot. Az értelmiség ide járt. Mi mindig az illető karakterét néztük, hogy elég érett-e, és nem azt, hogy mit tud. Lakásunk egy kulturális katakomba volt. Fordítottunk minden nyelvről. Holt nyelveket is. Én soha azért, hogy tanítottam, egy vasat nem kértem el. Tudniillik ennek nem ellenértéke a pénz! Ennek az az ellenértéke, hogy az illető tanuljon, és ha tanul valamit, ossza meg és tegye. Tanulni óriási gyönyörűség! Festeni, írni, zenélni! Nézzétek, mibe menekülnek ma az emberek? Pótcselekvésekbe. Meztelenül születik a milliárdos, meztelenül megy el. Mit visz magával?
- Visszatérhetünk A Vörös Oroszlánra?
- 29 éves koromban, a gyermekem halála után kezdtem neki. Érdekelt az alkímia - gondoltam, írok egy kis történetet -, valami közöm van hozzá. Egyszer csak kigyúlt bennem, elkezdett égni. Nem hagyta magát befejezni. Nem értettem, mit csinálok. Olyan erő ömlött bele, hogy önmagát írta a könyv. Rajtam erőszakot vett, de mégis gyönyörűségekkel volt teli. A kötetet röviddel a megjelenése után bezúzták, elégették. Akkor kezdett el igazán élni. Egyszerűen nem évül el. Hamvas Béla egyszer így írt nekem:
„Igen tisztelt Asszonyom, remek Merkúrom van a Halakban, az első házban, s ez már harminc éve mindig pontosan azt a könyvet hozza nekem, amelyikre éppen szükségem van. Már vakon bízom benne. Így került három hónapja kezembe a Vörös Oroszlán és még nehezebb úton most a Varázstükör. Lehetetlen róla levélben beszélni, de fölösleges is akkor, ha egy városban lakunk." (Szepes Mária, Emberek és jelmezek - Édesvíz Kiadó, 2000)
Meglátogatott. Haláláig jóban voltunk. Hozott nekem négy példányt A Vörös Oroszlánból a bezúzás után. A saját pénzén - amit nagyon hűtlenül kezelnek - akarta kiadni a Varázstükröt.
Én nem tudok történetek nélkül élni. Baj? Én mindent képekből írok. Müller Péter kollégám, amikor elküldtem neki a Felhőszobrászt, azt írta nekem: „Mária, hát ez mindegyik film!" Nincs jogunk másként írni, mint rettentő érdekesen, izgalmasan, kiszámíthatatlanul!
- A könyvek megírásának kronológiájában van tudatosság?
- A legnagyobb mértékben tudatosság van benne! Van egy trilógia. Megírtam A vörös oroszlánt - mint faltörő kost -, azután a Varázstükröt, majd a Raguelt. Csodálatos művek! Megdöbbentő dolog, hogy nem tudsz leírni olyat, amit nem tapasztaltál meg. Később jöttek a Mágia-sorozat könyvei, melyekért megkaptam a Természetgyógyász 2000. díjat. Azért adták, mert nagyon sok ember meggyógyult könyveim olvastán. Csoportok látják, próbálják ki és igazolják, hogy minden betegség lelki eredetű. Rossz képzetek mérgeznek és jó képzetek gyógyítanak. Aki nem segít gyógyulni, az nem is gyógyul meg.
- Milyen kötetekre számíthatnak még az olvasók?
- Készül egy kötet, a Planéták háborúja, most fog megjelenni az Örök pillanat, azután karácsonyra jön a Csillagjóga, majd a Mitikus emlékezések, és még körülbelül tíz-húsz évre való olyan írás van, amit még ki sem adtak! Amiket én írtam száz év alatt... "
