Gyakorlat a 7 kozmikus princípium átélésére (10 nap x fél óra)
Hét teremtő elvet, hét ideált, hét princípiumot ismer a Hermetika.
A Naprendszer hét bolygója ezeknek külső megtestesülései, jelképei (ezek az erők nélkülük is léteznek).
A Naprendszer hét bolygója ezeknek külső megtestesülései, jelképei (ezek az erők nélkülük is léteznek).
”A bolygók az emberi testben is keringenek.”
Ez a munka többirányú egyéni lehetőséget kínál, aszerint ki melyik oldalról tudja és kívánja megközelíteni a bolygók lényegét. Analitikus természet az elemzés, összehasonlítás módszerével hatolhat közelebb tárgyához, művészi imaginációval bíró egyéniség e képességén át kapcsolódhat össze vele. A gyakorlat alapja azonban minden esetben egy.
Készítsünk 7 db kartonlapot a hét bolygó ábrájával. Írjuk az ábra alá a bolygó néhány pregnáns jellegzetességét (lásd: lentebb) ilyen módon:
MARS (jele)
Mágia
Akaraterő
Erőszak
Harc
Leigázás
Koncentráció
A hadvezér
|
A mindenkori napnak megfelelő kartonlapot támasszuk fel két égő gyertya közé. A gyertyákat mindig balról jobbra gyújtjuk meg és jobbról balra oltjuk el.
Üljünk le a kartonlap elé egyenes gerinccel, térdünkön nyugtatott kézzel. Vegyünk néhány lassú, mély lélegzetet, hogy szívverésünk lenyugodjon és gondolataink elcsendesüljenek. Ezután szemünket öt percen át szegezzük a kartonlapra. Először az ábrát exponáljuk, azután az alája írt fogalmakat. Öt perc után oltsuk el a gyertyákat, s szemünket lehunyva meditáljunk. Mélyedjünk el a planéta karakterében. Meditáljunk rajta, hogy pozitív és negatív elemeiből mi erőtlen és mi túlméretezett bennünk. Mi az, amit szeretnénk felerősíteni vagy megszerezni, és mi az, aminek mértékét szívesen lecsökkentenénk.
A hét napjai hétféle bolygóprincípiumán keresztül haladva válasszuk ki magunknak azt a bolygót, amelynek elemei és lehetőségei ideálunkat jelentik, amelynek szerepét a legmagasabb kiteljesedésében végigjátszanánk. Ezek a szerepek: a tisztánlátó-médium, a hadvezér, a sebész, a pszichológus-diplomata, az író-tanító, a művész, a tudós, az uralkodó-diktátor.
A művészi imaginációval telített egyéniség kibővítheti a gyakorlatot oly módon, hogy a gyakorlatra fordított fél órából az utolsó tíz percet a bolygó mitikus ideáljának életre keltésére fordítja. Ehhez persze ismernie kell az ősi mítosz-szimbológiát. Mert az antik népek mítoszainak ragyogó alakjaival kell magát azonosítania, felemelkedve a sziderikus képzelet-régiók szédítő dimenziói közé.
Ebben az operációban az imagináció a hatalmasan széttágult egoban felizzítja a bolygó-titánok életérzését, hatalmi tudatát, teremtő örömét. Ha Zeusz, Jupiter, Merkúr, Luna, Mars, Helios antik istenalakjait ölti magára a neofita, az olimposzi milliőt úgy díszletezheti be, ahogy művészi vénájától és képzeletétől telik. Egyedül az a fontos, hogy a mitikus egyéniség, akinek habitusát magára ölti pontosan megfeleljen a bolygó karakterének.
A hét nap letelte után, a még hátralévő három napon át a meditációra szánt fél órát ugyancsak felosztjuk a kiválasztott fizikai és az annak megfelelő mitikus ideál között.
Nap:
|
Ideasugárzó istenség. Lélek. Életadó hő. Az Ősforrás. A világosság elve.
|
Vasárnap
|
Hold:
|
Feminitás. Passzivitás. Változás. Intuíció. Befogadás. Közvetítés.
|
Hétfő
|
Mars:
|
Akaraterő. Elektromosság. Erőszak. Harc. Leigázás. Koncentráció.
|
Kedd
|
Merkúr:
|
Tudás. Szellem. Értelem. Mozgékonyság. Mint a meg nem nyilvánult Istenség Arkánumának hordozója, a princípiumával visszavezethet a megnyilvánult Istenség állapotából a meg nem nyilvánult Istenség állapotába.
|
Szerda
|
Jupiter:
|
Formaképződés. Szolgálat. Igazság. Közösségi gondolat. Egyesülés. Rendszerépítés. A görög mitológia mennydörgő Zeusza.
|
Csütörtök
|
Vénusz:
|
Az élet öröme és élvezete. A teremtés vágya és kedvelése. A formaalkotás, művészi szépség kultusza. Művészetek életigenlő, áradó ereje és szenvedélyessége.
|
Péntek
|
Szaturnusz:
|
Megmerevedés. Sűrűsödés. Piknózis. Kristallizáció. A Karma. Megvilágosodás a szenvedésen, tapasztaláson keresztül. Szanszára az élet körforgása.
|
Szombat
|
Bolygók és hetek
A hellenisztikus asztrológia a hét egyes napjait a következő elgondolás alapján hozta kapcsolatba az egyes bolygókkal. Minden órának megvan a maga védelmező és isteni jellegű bolygója, és a hét minden napja annak védelme alatt áll, „aki” annak a napnak első órája felett uralkodik. Adva van mármost, hogy a hetedik nap (amely a zsidó isten, Jahve szent napja) védelmezője Szaturnusz, akit már régebben, különböző elgondolások alapján azonosítottak a zsidó istennel. Ezek szerint Szaturnusz az ura a 7. nap (szombat) 1., 8., 15. és 22. órájának. A 25. órának, azaz a rákövetkező nap 1. órájának a tőle visszafelé számított harmadik helyen álló Napisten a védelmezője; hasonló módon a következő nap első órájának, s a nap egészének védője a Sol utáni harmadik helyen álló Holdisten (Luna), majd sorra: Mars, Merkur, Jupiter, Vénusz. Ez a sorrend eltér mind a Földtől való elképzelt távolság, mind a keringési idő szerinti sorrendtől, és csak ennek az asztrológiai elképzelésnek az alapján magyarázható. Egy i. sz. 1. századból származó pompeji falfestmény a bolygókat már ebben a sorrendben mutatja be.
A bolygók e sorrendjén alapul a hét napjainak latin elnevezése, amely a mai román nyelvekben továbbél. A germán nyelvekben a bolygók nevében foglalt latin istennevek germán megfelelőiről nevezték el a hét egyes napjait, de pl. az angolban az eredeti latin nevek is rajta hagyták nyomukat a napok elnevezésén. Vasárnap, mint Jézus feltámadásának napja, az Úr napja (dies Dominica) nevet kapta, franciául Dimanche, olaszul Domenica, a szombat nevében pedig a héber név hatása (sabbat, görög átírásban szabbatosz vagy szambatosz) érvényesül. Így a következő sort kapjuk. Szombat: latinul dies Saturni, franciául Samedi, olaszul Sabato, angolul Saturday, németül Samstag; vasárnap: latinul dies Solis, angolul Sunday, németül Sonntag; hétfő: latinul dies Lunae, franciául lundi, olaszul lunedi, angolul Monday, németül Montag; kedd: latinul dies Martis, franciául Mardi, olaszul Martedi, angolul Tuesday, németül Dienstag (Ziu germán isten = Mars); szerda: latinul dies Mercurii, franciául Mercredi, olaszul Mercoledi, angolul Wednesday (Wotan = Odhin = Mercurius); csütörtök: latinul dies lovis, franciául Jeudi, olaszul Giovedi, angolul Thursday, németül Donnerstag (Thor vagy Donar = Jupiter); péntek: latinul dies Veneris, franciául: Vendredi, olaszul Venerdi, angolul Friday, németül Freitag (Freya = Vénusz).
A héber nyelvben, a többi sémi nyelvben, valamint ezek hatására a görögben a hét napjai közül csak a szombatnak van saját neve, a többi napot – a szombatot a 7-nek számítva – csupán sorszámmal jelzik. (Görögül a pénteknek és vasárnapnak is önálló neve van.) Ezekben a nyelvekben vasárnap a hét első napja, hétfő a 2. stb. E sorrendiség alapján szerda a hét közepe, innen a szlávszreda, a német Mittwoch név. Görögül pl. hétfő: deutera, kedd: triti, szerda: tetarti stb. A szláv nyelvek, többek között az orosz, a görög mintát vették át, de azzal a fontos eltéréssel, hogy a vasárnap nem az 1., hanem a 7. nap, a hét tehát hétfővel kezdődik (oroszul: ponyegyelnyik), és kedd („kettüd”) nem a harmadik nap, mint a görögben (triti), hanem a második (vtornyik) stb. Csütörtök a görögben az ötödik nap (pempti), oroszul csetverg, a csetüri = 4 számnévből.
A hét napjainak magyar elnevezése szláv hatás alatt alakult ki, éspedig az első két nap neve a szláv szó magyar fordítása, a többi napokon magát a nevet vették át: szreda – szerda, csetverg – csütörtök, piatnica – péntek.
Szombat és vasárnap
A görög és szláv elnevezések közötti eltérés hátterében vallástörténeti folyamat húzódik meg. A kialakuló és a zsidó vallástól folyamatosan különváló kereszténység, részben a napkultusszal való egyezkedés céljából, a heti ünnepnap elvét átvette ugyan a zsidó vallástól, de azt Jézus feltámadásának napjára, vasárnapra helyezte át. A nicaeai zsinat (325) végérvényesen vasárnapra tette át a keresztények heti ünnepét, és ezt Konstantin császár, egyben eltörölve a római nundinae-számítást, állami ünneppé is tette. A változtatást eleinte úgy értelmezték, hogy a heti szünnapot a hét 7. napjáról az elsőre tették át – de úgy is felfogható volt, hogy a vasárnap minden tekintetben átvette a szombat helyét és jelentőségét, helyesen értelmezve ez volt már az Úr pihenésének napja is –, a hét első napja tehát hétfő lesz. Sajátos módon a szláv nyelvekben, s így az oroszban is a „szreda” még a korábbi, a „ponyegyelnyik” már a későbbi álláspontot fejezi ki. Ez a sok évszázados – vallási hátterű – vita arról, hogy melyik is a hét „első”, és melyik a „hetedik” napja, a naptárak összeállításában még ma is eltéréseket okozhat. A nemzetközi forgalom intenzitása mindenkeppen szükségessé tette e téren is az egységesítést. Ennek megfelelően a nemzetközi érvényű menetrendekben most már következetesen az 1. szám jelzi a hétfőt (amelynek a magyar szóhasználat is megfelel), a 7. szám pedig a vasárnapot. A naptárak is hétfővel kezdik és vasárnappal zárják a hét napjait.
Ennyire eltérő elemekből, a babiloni és a bibliai zsidó hét fogalmából, az asztrologikus eredetű hellenisztikus bolygóhitből, a római vásárnapok intézményéből, a perzsiai eredetű Mithrasz-vallásban központi helyet elfoglaló napkultuszból és az egyház Krisztus-ideológiájából alakult ki a mi „hét” fogalmunk.
I. táblázat
latin
|
francia
|
olasz
|
angol
|
német
|
görög
|
orosz
|
magyar
|
dies Saturni
|
Samedi
|
Sabato
|
Saturday
|
Samstag
|
Szabbatosz
|
Szubota
|
szombat
|
dies Solis
|
Dimanche
|
Domenica
|
Sunday
|
Sonntag
|
Kiriaki
|
Voszkreszenyije
|
vasárnap
|
dies Lunae
|
Lundi
|
Lunedi
|
Monday
|
Montag
|
Deutera
|
Ponyegyelnyik
|
hétfő
|
dies Martis
|
Mardi
|
Martedi
|
Tuesday
|
Dienstag
|
Triti
|
Vtornyik
|
kedd
|
dies Mercuri
|
Mercredi
|
Mercoledi
|
Wednesday
|
Mittwoch
|
Tetarti
|
Szreda
|
szerda
|
dies Iovis
|
Jeudi
|
Giovedi
|
Thursday
|
Donnerstag
|
Pempti
|
Csetverg
|
csütörtök
|
dies Veneris
|
Vendredi
|
Venerdi
|
Friday
|
Freitag
|
Paraszkevi
|
Pjatnyica
|
péntek
|
