Az egyik legfontosabb gondolat, amit elhoztál nekünk a túlvilágról, az az, hogy mindig önmagunk legyünk. Ne érezzünk bűntudatot. Hogyan legyünk önmagunk?
Igaz, hogy szabályok között nevelkedünk, s sokan nagyon messzire eltávolodtak a valódi énjüktől. De nagyon egyszerű amit tennünk kell. Mindössze annyit kell tennünk, hogy ráhangolódunk az érzéseinkre.
Nem az a fontos, hogy mit kellene tenni, vagy mit szólnak hozzá mások. Én hogyan érzek egy bizonyos dologgal kapcsolatban.
El kell kezdeni kérdéseket feltenni magunknak...
Korábban egy választási helyzetben mindig azt mérlegeltem, hogy melyik döntés felelne meg a legtöbb ember elvárásának. Most azt választom, amelyiktől jobban érezném magam, boldogabbnak, vidámabbnak.
Ez valójában azt jelenti, hogy újra felfedezzük az élet boldogságát!
De ugyanakkor néha olyan dolgokat is meg kell csinálnunk, amit nem szeretünk. Nem tehetünk mindig csak olyat amit szeretünk. Vannak bizonyos dolgok, amit egyszerűen meg kell csinálni.
Amikor tesszük a dolgunkat, azért tesszük, mert úgy érezzük, hogy bizonyítanunk kell? Vagy azért mert szeretnénk hogy szeressenek minket? Ilyen célokból ma már nem teszek semmit.
Vagy azért tesszük-e a dolgunkat, mert szeretnénk jobbá tenni az életünket? Például dolgozni járunk. Vagy szeretetből tesszük valakinek, még akkor is, ha magát a tevékenységet nem kedveljük. Tehát azért mert tényleg szeretünk valakit, és megtesszük érte, de nem azért, hogy mások kedveljenek minket. Tehát tényleg vannak olyan dolgok, amelyeket nem szeretünk csinálni, de mi célból tesszük őket, ez a kérdés.
Vizsgáljuk meg, hogy miért érezzük magunkat állandóan kimerültnek? Kiért teszem mindezt? .....
.....
Menj vissza és éld az életed félelmek nélkül!
4 nap alatt, a tumorok mérete 70%-al csökkent, tapintással már nem tudták őket észlelni.
......
Elsősorban a neveltetésünk, azaz a hiedelmek, amire nevelnek minket, az igazán korlátozóak. A félelemre tanítanak bennünket. Nagyon erős félelemre. Minden cselekedetünk, érzékelésünk a félelem szemszögéből jön létre, pl. ahogyan látjuk saját egészségünket, az egészségügyet, a politikát, jogi ügyeket, mindent.
Az emberek együttesen egy félelemmel kórosan megtelített társadalmat képeznek.
Igazad van, de hogyan engedhetjük el ezt a félelmet? Annyira beleivódott sejtjeink memóriájába... Neked megadatott az a kegyelem, hogy az élményeden keresztül szinte katapultáltál belőle, de a többi ember számára, akiket elnyom a félelem, van-e valamilyen tanácsod?
Én azt tanácsolom bárkinek, akit elnyom a félelem, kezdje azzal, hogy befelé figyel. Hangolódjon rá az érzelmeire. Ez a hely áll legközelebb valódi énjéhez. Lépjen kapcsolatba a boldogságérzettel. Azt is tanácsolom, hogy keressen olyan dolgokat, amik boldoggá teszik. Az általunk alkotott társadalomra és kultúrára az is jellemző, hogy túl komolyan vesszük az életet. Mindentől félünk, még a spiritualitásra is túlságosan mereven gondolunk. Elfelejtettünk nevetni. Tehát az is egy jó kezdet lenne, hogy olyan dolgokat találsz, amik megnevettetnek és boldoggá tesznek. Ezután pedig figyelj az érzelmeidre, ahelyett, hogy állandóan az elmédből élnél. A kérdések, amelyek az elmétől származnak teljesen más jellegűek, mint szívünk kérdései. Nagyon is különböznek. Az elme mindig olyan kérdéseket tesz fel, amelyek arra ösztönöznek bennünket, hogy jobban nézzünk ki, jobbak legyünk mindenkinél, viszont a szívünket csak a boldogság érzete foglalkoztatja. Ez minden.
...
Az emberek gyakran a betegségre, nem az egészségre összpontosítanak. Nem értek egyet az olyan dolgokkal, mint pl. a "Mellrák Tudatosítása hónap" mozgalom... A televízióban is állandóan arról hallunk, hogy tudatosítsuk a rákot. Ránk eröltetik a rák tudatot. Ez a legrosszabb, amit tehetünk!
Ha ugyanennyi energiát fektetnénk az egészség tudatosításába, sokkal egészségesebb társadalmat alkotnánk.
