Johannes van der Meulen szerint akit szeretsz, azt hagyd menni, engedd a maga útjára. Ez egyike a legragyogóbb megfogalmazásnak. Leonardo da Vinci ugyanezt a tételt igen fontos árnyalattal egészíti ki: „A nagy szeretet a nagy megismerés leánya.”
Aki helyesen akar cselekedni, és önáltatás nélkül, jól akar szeretni, annak tisztán kell látnia, tetteit valójában miféle rejtett hajtóerők vezérlik. Kétségtelen például, ha valaki úgy szeret egy személyt, vallást, irányzatot, hogy az ezektől eltérőkre háborog közben, az még nem jutott el e fogalom teljes gyökeréig. Az érzelmi görcsök, indulatok oldása a megértésben, megbocsátásban rejlik. De nem pusztán szavakban, hanem építő, segítő szándékainak megvalósításában. /Szepes Mária: A lélek anatómiája/
