Ősi magyar térrendezés

Furcsa korban élünk.

Percre pontosan tudjuk, hogy mi történik a Föld másik oldalán, például Amerikában, Ausztráliában, vagy éppen Thaiföldön, de fogalmunk sincs arról, hogy mi történik a saját utcánkban, vagy éppen a saját szomszédunkban.

Ismerjük a kabbalát, a tarot kártyát, a buddhizmust, a japán harcművészetet, vagy éppen a kínai feng shuit, de nem ismerjük a saját magyar hagyományunkat.

Ruháinkon és házainkban használjuk a nyugati vagy a keleti feliratokat, jelképeket, de fogalmunk sincs a magyar jelképrendszerről. Ha házat akarunk építeni, akkor kínai feng shui szakértőhöz fordulunk, és eszünk be sem jut, hogy esetleg a magyar építészeti hagyományt kövessük. Pedig a magyar „feng shui" évezredek óta létezik ...

HÁZAK...

Vannak olyan házak, amelyekben jó élni, mert szépek, harmonikusak, gondozottak, és vannak olyan házak, amelyekből mindenki menekül, mert egyszerűen nyomasztó a légkörük. Wass Albert mindezt így fogalmazta meg:

„Vannak házak, melyek olyanok, hogy csak baj és nyomorúság lakhatik bennük. Az ember megpillant egy ilyen házat, és valami furcsa szorongás fogja el. Pedig lehet szép és rendes maga a ház. Hiba nélkül való. Mégis van benne valami, benne vagy körülötte, valami megmagyarázhatatlan. Valami baljóslatú. Valami, ami elszomorítja, és gondolkodóvá teszi az embert, ha elmegy előtte. Az ilyen ház mellett a legjámborabb kutya is rosszkedvűvé, harapóssá válik. Madár soha nem rak fészket az eresze alá. Pele nem költözik a padlására. Mókus elkerüli. Csak patkányok surrannak alatta. Csak a harkály jár rá egy idő múlva, és kopogtatja, fürkészi benne a hibát. És éjszaka baglyok ülnek a tetején. Az ilyen ház bajjal és vesződséggel épül, és ha kivénül és ledől, csalán nő a helyén,Istentudja, hol van benne a hiba. Talán a fájában rejtőzik valami fojtogató, szagtalan és láthatatlan penész. Valami keserűség, ami megmérgezi a levegőt. A fában talán, amiből építették. De az is lehet, hogy helyben van a hiba. Gonoszság van eltemetve alatta a földben, és az sugárzik ki folyamatosan, és izzad elő újabb és újabb gonoszságokat. Vagy az erdő olyan ott. A fák. ahogy körülötte állnak. Sötétebbek és mogorvábbak, mint másutt. Isten tudja csak. Az is meglehet, hogy az emberekben van a hiba, akik kigondolták és megépítették az ilyen házal. Belőlük surrant át valami sötét és gonosz kísértet a ház falaiba. Nem lehet tudni ezt. De bizonyos, hogy vannak házak, melyekben csak baj és nyomorúság lakik, bárki költözzék is beléjük. Melyeknek láttán valami érthetetlen, furcsa szorongás fogja el az embert, s a kedve minden ok nélkül egyszerre elborul. Magányosságszaguk van és baj, gond, szerencsétlenség lapul mögöttük. Vannak ilyen házak, vannak.

Aztán vannak megint házak, amelyekben békesség, és öröm tanyázik. Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat, egyszerre úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Otthonszaga van a füstnek, mely belőle fölszáll. Nevet az ablaka, s az ajtaja hívogat. Az ember érzi benne a békét és a meleget, mely mint egy láthatatlan napfény, beragyog mindent maga körül.

Az ilyen ház előtt hamarabb olvad el a hó. Tavasztól őszig virágot terem előtte a rét. Az ilyen ház körül a fák barátságosan lehajolnak, és bemosolyognak az ablakon. Az ilyen ház jóvá szelídíti a benne lakó embert. Nyugalmassá, derűssé, bátorrá teszi. Aki építette, hosszú életű lesz és még halálában is érzi a napsütötte fenyőtörzsek illatát, s az örömet, mely elfogta akkor, midőn a bokrétát először tette fel a tetejébe. Az ilyen házat jó szellemek őrzik. Farkas messzire elkerüli. Jól tejelnek a tehenek, egészséges bárányokat ellenek a juhok. Villám nem sújt a közelébe, zsindelyét nem fogja a tűzhely szikrája. Úgy terem benne a kacagás, mint körülötte a virág. Mint küszöbén a napfény."

A HÁZAK LELKE

A házaknak lelkük van. Az amerikai házaknak amerikai lelkük, a kínai házaknak kínai lelkük, de a magyar házaknak bizony MAGYAR LELKÜK. A magyar ház sírva fakad a meghatottságtól, amikor a magyar himnuszt hallja, az amerikai ház pedig legfeljebb azt gondolja, micsoda szomorú egy himnusz. Hát nem tudott ez a nép valami lelkesítőbbet kitalálni...? És ez a nép tényleg nem tudott lelkesítőbbet kitalálni, hiszen himnusza egy imádság, a Teremtőhöz szóló fohász. Ennél lelkesítőbb, felemelőbb dolgot pedig tényleg nem lehet kitalálni.

Érdekes, milyen sok keresztény ország létezik a Földön, mégis csak mi, magyarok imádkozunk a himnuszunkban...

Miért?

Mert mélyen még mindannyiunk lelkében ott él az ősi tudás. Az a tudás, amellyel a Teremtő a Világegyetemet teremtette.. Magyarul.

HÁZAK VILÁGSZERTE

Nagyon sokféle térrendezési módszer létezik a világban. Másként alakítják a környezetüket a kínaiak, a japánok, az indiaiak, a tibetiek. Mindenki elégedett a saját módszerével, ezek szerint mindegyik rendszer használható, és működik... Hogyan lehetséges ez?

Minden nép más. Mások a szokásai, mások a hagyományai, más a gondolkodásmódja, és más a földrajzi környezete. Ha egy magyar ember Kínában, Japánban, Indiában, vagy Tibetben kénytelen élni, mindegy milyen okból, bizony nehéz dolga lesz.

Elfogadhatja ugyan az ott élők szokásait és gondolkodásmódját, de legtöbbször nem tudja teljesen magáévá tenni. Amikor egy hagyomány rendszert változtatás nélkül átveszünk egy másik néptől, és nem fordítjuk le „magyarra", a rendszer idegen marad a tudatunk, a kultúránk számára. Olyan lesz a hatása, mint amikor egy buddhista kolostorban katolikus misét tartanak...

Nagyon érdekes felfedezést tettek a század elején a néprajz és népzene kutatók. Megfigyelték, hogy amikor egy városi műdal falusi környezetbe került, a nép ajkán addig formálódon, csiszolódott, míg igazi magyar népdallá vált, annak minden jellemző sajátosságával együtt, és ugyanez a motívumokra is igaz volt. Egy-egy idegen motívum addig alakult az asszonyok keze alatt, míg végül igazi magyar népi motívum lett belőle. A magyar mélytudat ezek szerint mindent „megemészt", átalakít, és saját maga számára „felszívhatóvá tesz". (Azt mondjuk, megmagyarázzuk, vagyis magyarrá tesszük...)

Korunkban azonban megváltozott a helyzet: Az ínformációk áramlása olyannyira felgyorsult, hogy erre az „emésztő” és átalakító folyamatra már nem marad idő. Mindent „megeszünk” válogatás nélkül, aztán csodálkozunk, hogy nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Az átalakító folyamatok régen belső vezérléssel a hagyományt folytatóan zajlottak, ma viszont tudatosan kell mindezt megtennünk, ha meg akarjuk őrizni gyökereinket.

A HÁZ MÁGIÁJA

Minden ház teremtés eredménye, egy-egy megvalósult gondolat. A gondolat nagyon finom erőforma. és megváltoztatni is csak gondolati úton lehet. Bár az erőt még nem tudjuk mérni, a hatását viszont már igen. A pozitív, illetve negatív gondolatok megváltoztatják például az izmok erejét, vagy a bőr állapotát, ami akár műszerrel is mérhető. (Lásd hazugság vizsgáló.)

Amikor egy házat csúcsos tetővel, szögletes alaprajzzal, négyzet vagy téglalap alakú ablakokkal terveztetünk meg, a hagyományos gondolatsor működik bennünk, a szokatlan, egyedi megoldások viszont egyéni gondolataink megnyilvánulásai.

Már nem tudjuk, miértszögletes az ablak, miért olyan a tetőszerkezet amilyen, miért szögletes az alaprajz, miért legértékesebbek a keletre vagy délre néző lakások, mégis, ha lehet, ösztönösen a hagyományok szerint építkezünk.

Amikor a hagyomány megszületett, nagyon-nagyon régen, az emberek pontosan tudták, mit miért építenek éppen úgy, és nem másképpen. Minden építészeti elem valamilyen máig működő szimbólum, amely az életet, az embert szolgálja. A ház nem egy rakás tégla és némi faanyag. A ház az ember testének folytatása, a Mindenség modellje, amely védi, és egyben összeköti a Világegyetemmel.

Amennyiben tudjuk, hogyan építsük meg helyesen.

A magyar térrendezésnek évezredek óta léteznek a hagyományai bátyai, amelyek mélyen a tudatunkban születésünktől fogva jelen vannak (Térrendezés alatt az építkezéssel, lakberendezéssel kapcsolatos hagyományokat érteni).

Őseink pontosan tudták, hogyan építkezzenek, és építményeik világképüket, hitüket tükrözték. A magyar térrendezés csodálatosan következetes és egységes rendszert alkot, amely évezredeken keresztül „bevált” a magyarság körében.

Amennyiben bármely más nép hagyományrendszerét átvesszük, a teljes hozzá tartozó hitrendszert is magunkévá kell tenni, ha azt szeretnénk, hogy nálunk is működjön. Manapság Magyarországon egyre inkább terjed a kínai feng shui használata, amely nem a „saját gyerekünk”, így hatása is kétséges.

Egy példa:

Az ősmagyarok legfontosabb, szent égtája a kelet volt, színe a fehér, állata a ló.

A kínaiaknál a kelet csak a második legfontosabb irány, színe a zöld, állata a sárkány. A fehér szín a kínaiaknál a nyugati irányt jelölte, a ló pedig a dél állata volt.

Amennyiben mi magyarok a fehér szint a nyugati oldal erejének megerősítésére akarjuk használni, csak káoszt okozunk vele, mert nálunk évezredek óta a fehér, keleti erőt jelöl. Ha a ló jelképét akínai rendszemek megfelelően a déli oldal erősítésére használjuk. ugyanez történik, a sárkányról nem is beszélve, amely legtöbbször negatív mesealakja a magyar népmeséknek.

Amikor mi magyarok egy asszonyra azt mondjuk, sárkány, egyáltalán nem dicsérjük meg vele. épp ellenkezőleg. Kínában sárkánynak, azaz sárkány jegyében születni viszont kifejezetten szerencsés dolog.)

Az apajogú nagycsaládok általában arccal kelet felé állnak be a világba, erre fordul a sátruk ajtaja is. Fő égitestük a Nap. Az észak-déli beállítású rendszerek. Úgy látszik, még az anyajogú társadalmat képviselik, s a Hold tiszteletének nyomát találjuk körükben." (László Gyula)

MIT TUDUNK ŐSEINKRŐL?

Sajnos nagyon keveset... A magyar őstörténet még felfedezésre vár, bizonyosan nagy meglepetésekkel szolgál majd. Már eddig is olyan régészeti leletek kerültek elő, amelyek legalább 6500 éves magyar írásbeliséget bizonyítanak, ráadásul kiderült, hogy egyszerű hétköznapi emberek által használt magyar rovásírásról van szó, nem pedig néhány írástudó kiváltságáról... Ebből többek között az következik, hogy őseink írtak, olvastak, nem kizárólag a hús nyereg alatt puhításával foglalatoskodtak... A magyarság öntudata bizony erősen megkopott az elmúlt ezer év alatt, néprajzkutatók nagy része (tisztelet a kivételnek) el sem tudja képzelni, hogy díszítőművészetünket, építési szokásainkat, és jelképeinket esetleg mi magunk hoztuk létre, nem pedig átvettük valamelyik néptől. Mindenben megtalálják az idegen befolyást:

Kínait, arabot, németet, franciát, olaszt, törököt, és sorolhatnám a végtelenségig. Pedig elég nehéz elképzelni, hogy az a nép, amelyik ennyi találmányt adott a világnak, ne tudta volna „saját kútfejéből” kitalálni, hogyan építsen házat, hogyan öltözködjön, és mindezt hogyan díszítse.

Iskoláinkban még mindig azt tanítják, hogy őseink állandóan vándoroltak, terelték az állataikat egyik legelőről a másikra, közben pedig hadjárataikkal ijesztgették a körülöttük élő békés, letelepedett népeket; mivel pedig állandóan úton voltak, vitték magukkal a jurtáikat, így épített házat nem is ismertek…

Igen, a hadjáratokhoz eleinknek valószínűleg tényleg szükségük volt ezekre a hordozható házakra, ezen kívül nyáron, illetve utazáshoz biztosan használták a jurtáikat, hiszen mi is szívesen sátorozunk nyáron, ha van rá lehetőségünk. A jurta ráadásul sokkal kényelmesebb, mint egy mai kempingsátor. Elképzelhetetlen, hogy azok az emberek, akik olyan fokú díszítő művészettel rendelkeztek, mint a régészeti leletek szerint az ősmagyarok, ne tudtak volna ugyanolyan művészi szinten házat is építeni. A jurta maga is az építészet csodája, és akik egy „kempingsátorba” ennyi tudást fektettek, egészen biztosan ugyanilyen igényesek voltak a házaikkal is.

Mindaddig, míg a régészek nem találnak házmaradványt, azt jelenti, hogy nem is volt házunk?? És ha egyszer mégis találnak, akkor onnantól módosítják a történelmünket, vagy azt mondják majd. hogy annak a francia vendégmunkásnak a házát találták meg, aki állattenyésztésre tanította a magyarokat?

Képzeljük csak el, mit találnak a régészek a mai kultúránkból 1000 év múlva. A házak addigra elporladnak, de a műanyag kempingsátrak valószínűleg még virulni fognak a szemétdombon. A régészek megtalálják ezeket az 1-2 személyes sátrakat, és vajon mit fognak ebből leszűrni⁰Egyes mai történészek gondolkodásmódjával természetesen azt, hogy a XXI. század embere. 1-2 személyes SÁTRAKBAN lakott... Ebből persze messzemenő következtetéseket lehet levonni a XXI. század emberének műveltségéről...

Nos, hasonlóképpen állunk most a magyar őstörténettel. Aminek nem találjuk kézzel fogható bizonyítékát, azt gondoljuk, az nincs, és soha nem is volt.

Amikor elkezdtem ezt a könyvet írni, már tudtam, hogy a magyar térrendezésnek is több ezer éves a hagyománya, de azt magam sem gondoltam, hogy ez a hagyomány időben akár a kínai kultúrát is megelőzhette. Márpedig ha rovás ABC-nk bizonyíthatóan régebbi, mint a kínai ABC. (lásd Varga Csaba Jel, jel, jel c. könyvét)

http://www.kincseslada.hu/magyarsag/e107_files/public/VARGA_CS.PDF

akkor a kultúránk, ebből következően építési hagyományunk és jelképrendszerünk is régebbi. Ez persze nem feltétlenül azt jelenti, hogy ami régebbi, az a jobb. De ha egy elmélet elég hosszú időn keresztül beválik a gyakorlatban, az már azért jelent valamit.