Életóra - Integrál szemléletű asztrológia iskola - Huber módszer

Bali Nóra: ANGYALEMBEREK  letölthető verzió   Nóra engedélyével, ide kattintva letöltheted az egész regényt:  http://www.angyalemberek.gportal.hu/gindex.php?pg=33775282 Nagy kedvencem ez a könyv! Olyan kérdéseket boncolgat, mint a Vízöntőkor emberének feladata és nehézségei, a beteg gyermekek karmájának kérdése, a fény és árnyék választási lehetőségeinek megélése. Tarot, kristálygyógyítás, symbolon, asztrológia, reiki, karmaasztrológia, utazás, számmisztika, szerelem, életfeladat, meditáció, átalakulás...  Mindez regényes, magával ragadó formában. Nekem nagy élmény volt! amikor olvastam, az volt az érzésem, hogy olyan ez a könyv, mint a Vörös Oroszlán. Ezt valahogy diktálták odafentről... "Váratlanul nekem szegezte a kérdést: – Mondd, mit gondolsz arról az illetőről, aki képes egy élő ember szívébe kést döfni? – Szünetet tartott, de nem várta meg a válaszomat, saját maga felelt is rá: – Az egy elvetemült gyilkos. Tehát vihetem őt a pokolra, u...

Betegségeink a Lelkünk üzenetei az EGO erejének, (az Ész logikájának), amennyiben nem a dolgunkat végezzük, amely miatt a földi világba születtünk. Akkor nem a „dolgunkat” végezzük, ha a születésünk előtt elhatározott és a Lelkünk által jóváhagyott Feladattervünk helyett az EGO erejével, (pl. félelmeinkkel és vágyainkkal), e Feladattervvel ellenkező irányba nyomakodunk. Jelzésként ekkor iktatja be Lelkünk a betegséget. A betegség a felnőtt világ „kiváltsága”, döntéseink felelősségének egyik terhe, hiszen az Ember nem betegségre, s fájdalomra született. Betegségeink mértéke az eltévelyedésünk mérőszáma is; minél betegebbek vagyunk, annál egyértelműbb a jelzés, hogy eltértünk a születésünk előtt, általunk jóváhagyott Isteni Élettervünktől. A gyermek még Angyal, vagyis Bűntelen. Minél kisebb, annál inkább igaz ez. Betegségei tehát elsődlegesen a hozzájuk legközelebb állók eltévelyedéseit jelzik, de ebből sokat tanul a felnőtt környezet és a társadalom is. Léteznek „hozott”, karmikus bet...

"A felnőttek már nem élvezik, ha csöndben lehetnek...   Te még hallod a gondolataidat?" Sara puha, meleg ágyában fekve, kénytelen volt tudomásul venni a tényt: felébredt. Kinn még sötét volt, de tudta, hogy fel kell kelnie. Ki nem állhatom a rövid téli napokat! - gondolta -, bár az ágyamban maradhatnék, míg felkel a nap.      Tudta, hogy álmodott. Valami nagyon kellemes dologról szólt az álma, de sajnos most már fogalma sem volt róla, hogy mi is lehetett az. Nem akarok még felébredni - gondolta, miközben próbált a szomorú valósághoz visszatérni ebből a gyönyörű álomból. Ehhez a kellemetlen, nyirkos, hideg téli reggelhez! Sara mélyen beburkolódzott meleg takarójába, és hallgatózott - vajon anyja ébren van-e már, és ott motoz-e lent a konyhában. Fejére húzta takaróját, behunyta szemét, és megpróbálta felidézni, hogy miről is szólt ez a nagyon szép álom, amelyből felébredt. Annyira gyönyörűséges volt, hogy még folytatni akarta. ...