Élet Akadémia

Embernek lenni nem könnyű. A mindennapi létfenntartás, családi (v)iszonyok, kötelékek, álmok, gondolatok, tettek, jó és kevésbé jó élmények, egészség és betegség meghatározzák a mindennapjaink életminőségét, miközben kérdések születnek bennünk újra meg újra.  Mit kezdjek az életemmel? Miért kerültem erre a világra? Hogyan tudom testileg és lelkileg egészségesebben élni az életem? Miért lettem beteg? Hol találom a nekem megfelelő spirituális utat? Ki(csoda) vagyok én? Ha benned is felmerülnek ezek a kérdések, akkor jó helyen jársz.
ÉNRŐL, LÉTKÉRDÉSEKRŐL, EGÉSZSÉGRŐL TANULNI.
Azaz az ÉLET Akadémiája.
Napjainkban sokszor emlegetett fogalom a harmónia. Harmonizálni annyit tesz, azonos rezgésszintre hozni. A testet a lélekkel, a fentet a lenttel, a kintet a benttel. Nem elég egészségesen táplálkozni (lent), mint ahogy nem elég az önzetlen szeretetet gyakorolni (fent). Nem elég Lao-ce-t olvasni (lélek) és nem elég kimozdulni a természetbe (test). Nem elég nyugalmat lelni (bent) és nem elég megbízható barát lenni mások számára (kint). "Nem elég" egy aspektusban nagyot lépni, hiszen az ÉLET összjáték, amelyben minden és mindenki szerepet kap, összefonódnak mint az életvirág. A EGÉSZSÉGES ÉLET a LÉTKÉRDÉSEK mentén zajlik. Az egészséges élet testi és lelki szinten való eléréséhez TUDNI kell. Tudnom kell hogyan működik a test, hogyan működik a lélek. Ismernem kell önmagam. Bennem az emberiség több ezer éves tudása összpontosul, ebben a tudásban pedig magamra lelek.
Legyél a magad asztrológusa, gyógyítója, életmód tanácsadója, terapeutája, tanítója és tanítottja. Első lecke: tanulni és tanítani is tudsz! Második lecke: tanulnod és tanítanod is kell! E gondolatok mentén állítottuk össze az ÉLET Akadémia előadássorozatát. Az első alkalom témakörei:  10.00 Ki(csoda) vagyok én? - Németh Zoltán Volt (van) teremtés? Ezer éves tudásunk. "Mond mit érlel annak sorsa..." Tudati rezdülések. Az öröklét ideája.  11.00 A lélek és a betegségek összefüggései - dr. Németh Csilla Betegségeink pszichoszomatikája. Test-lélek-szellem (disz)harmóniája  12.00 Nyugat vagy kelet? Nyugat ÉS kelet.- dr. Németh Csilla Nyugati és keleti gyógymódok áttekintése  13.00 Ebéd  14.00 Mihez kezdjek? 1. rész: A daganat - dr. Németh Csilla Nincs bennem ellenség. Okok, összefüggések. Sikeres terápiák.  15.00 Amint fent, úgy lent - Gosztonyi Tímea Mit mutatnak NEKEM a csillagok? Az analógiás értelmezés alapjai.   16.00-17.30 Összjáték tréning - Iszlai Zoltán Egymásra hangolva. Én vagyok vagy te vagyok? Avagy itt ne hagyd azt, amit a nap során kaptál.
Időtartam: 7 óra / alkalom (+szünetek)
Helyszín: 1075 Budapest, Holló u. 1. II. em. 26. Résztvevők száma: 10-20 fő Előadók: dr. Németh Csilla, Iszlai Zoltán, Gosztonyi Tímea, Németh Zoltán




Részvételi díj:     10.000 Ft/fő/nap Időpont: 2010. május 29. szombat 10.00 - 17.30 Jelentkezni lehet: Németh Zoltán:    06-30-235-2512, nz@gyogyuljmeg.hu

Asztrológiai Pszichológia Napja

Esther és Jerry Hicks: Salamon beavató meséi


"A felnőttek már nem élvezik, ha csöndben lehetnek...
  Te még hallod a gondolataidat?"



Sara puha, meleg ágyában fekve, kénytelen volt tudomásul venni a tényt: felébredt. Kinn még sötét volt, de tudta, hogy fel kell kelnie. Ki nem állhatom a rövid téli napokat! - gondolta -, bár az ágyamban maradhatnék, míg felkel a nap.
  
  Tudta, hogy álmodott. Valami nagyon kellemes dologról szólt az álma, de sajnos most már fogalma sem volt róla, hogy mi is lehetett az. Nem akarok még felébredni - gondolta, miközben próbált a szomorú valósághoz visszatérni ebből a gyönyörű álomból. Ehhez a kellemetlen, nyirkos, hideg téli reggelhez! Sara mélyen beburkolódzott meleg takarójába, és hallgatózott - vajon anyja ébren van-e már, és ott motoz-e lent a konyhában. Fejére húzta takaróját, behunyta szemét, és megpróbálta felidézni, hogy miről is szólt ez a nagyon szép álom, amelyből felébredt. Annyira gyönyörűséges volt, hogy még folytatni akarta.
  
  A fene egye meg! Ki kell mennem. Megpróbálom egy kicsit visszatartani még! Elengedem magam. Talán akkor észre sem veszem... Talán sikerül...
  
  Sara forgolódott, és megpróbálta elkerülni az elkerülhetetlent. De nem működött... Nincs mit tenni!... Na jól van... Felkelek! Majd máskor. Nagy ügy! Sara lábujjhegyen lelopakodott a fürdőszobába, óvatosan átlépte a padlón azt a pontot, ahol az mindig nyikorgott, és halkan behúzta maga mögött az ajtót. Elhatározta, hogy elhalasztja a WC leöblítését, hogy legalább egy kis ideig még élvezhesse az egyedüllét fényűző nyugalmát. Csak még öt perc béke és nyugalom! - gondolta.
  
  - Sara! Felkeltél? Gyere, egy kicsit segíts nekem!
  
  - Most már akár a WC-t is lehúzhatom - mormogta magában. - Oké, megyek már. Azonnal ott leszek! - kiáltott le anyjának.
  
  Sohasem tudta megérteni, hogy hogyan tudja anyja minden pillanatban számon tartani, hogy a család melyik tagja éppen mit csinál. Bizonyára lehallgatói vannak elrejtve minden szobában, döntötte el keserűen. Tudta, hogy ez nem így van, de a rossz hangulat kisördöge már úton volt, és úgy tűnt nincs mód megállítani.
  
  Soha többet nem iszom semmit lefekvés előtt. Még jobb, ha már déltől kezdve nem iszok semmit, így miután felébredek, csak heverészhetek az ágyban, és gondolkodhatok, egészen egyedül, és senki se jön rá, hogy ébren vagyok.
  
  Vajon hány évesnek kell lennie az embernek ahhoz, hogy már ne élvezze a saját gondolatait? Tudom, hogy ez egyszer majd eljön, mert a felnőttek nem élvezik, hogy csendben lehetnek. Képtelenek hallgatni a gondolataikat, mindig csak fecsegnek, vagy tévét néznek, és ha beszállnak az autóba, akkor is az az első dolguk, hogy bekapcsolják a rádiót. Úgy tűnik, senki nem szeret egyedül lenni, csak társaságban érzik jól magukat. Találkozókra mennek, vagy moziba, vagy táncolni, vagy valamilyen labdajátékot játszani. Legjobb lenne letakarni mindent, hogy legalább egy kis időre halljam magam gondolkodni.
  
  Lehetséges ébren lenni úgy, hogy ne legyen az ember állandóan Mások Zajos Gondolatainak kereszttüzében?
  
  Alapítani fogok egy klubot, az MZG elleni klubot. Az alapszabály tartalmazni fogja:
  
  - Élhetsz úgy, mint más, de nem kell senkihez se beszélned.
  - Bámészkodhatsz, amennyit csak akarsz, de nem kell elmondanod, hogy mit láttál.
  - Szeretned kell egyedül lenni, néha csak úgy, a gondolataidba merülve.
  - Derék dolog, ha segíteni akarsz másokon, de ezt nem kell túlzásba vinned, mert ez egy csapda, ami csak bajt hoz rád. Ha túlságosan segítőkész vagy, rád támadnak a gondolataikkal, és akkor csak nézhetsz, és máris nem marad egy perced se magadra.
  - Hajlandónak kell lenned arra, hogy csak meglapulj, és észrevétlenül figyelj másokat.
  
  Vajon lenne-e egyáltalán ember, aki belépne a klubomba? Nem hiszem! De különben is! Csak tönkretenné... Az én klubom arról szól, hogy nincs szükség klubokra. Arról szól, hogy az életem van olyan fontos és érdekes, és szórakoztató, hogy nincs szükségem senki másra.
  
  - Sara!
agy
  Felriadt, és pislogva visszatért a földi valóságba. A fürdőszobamosdó előtt állt, üresen bámult a tükörbe, és szórakozottan mozgatta szájában a fogkefét.
  
  - Egész napodat ott szándékozod tölteni? Gyerünk, mozogj! Rengeteg a dolgunk!
a könyv további része                  
                                             
                                                                                                               



Szent Mihály


Beavató kapuk és beavató kódok nyílnak. Nagyon figyelj, oda ma mit teszel, mit gondolsz!
Mindenki saját maga kell, hogy megtalálja, megérezze vállalt tervét, feladatát.
Az Angyalok többféleképpen szólnak hozzátok. Jeleket adnak és küldenek, álmokon, sugallatokon keresztül.
Vajon odafigyeltek-e erre, vagy nagyobb csodára vártok és a kisebbek mellett elmentek? Valójában nem figyeltek magatokra, sokkal tudatosabban kellene már élnetek!
Sokatokat leköti a mindennapi betevő falat megszerzésére irányuló törekvés.
Több imával, és több ráhagyatkozással könnyebbé tudnátok tenni életeteket. Görcsösen akartok, és görcsösen markoltok! A megszerzett javakat nagyon fontosnak és elengedhetetlennek tartjátok. Közben észre sem veszítek, hogy néhány társatok milyen helyzetbe került, akár anyagi vagy erkölcsi szinten.
A legkevésbé sem támogatjátok egymást! Nincs meg a szétosztás, és az adakozás mintája (tisztelet a kivételnek). Az Igazak igen szorult helyzetbe kerültek erre az időre.
Van aki, mindenét elvesztette, csak a hite, és ereje tartja életben, amit Istenbe vetett. Tudatosságotokat emelve, szíveteket kitárva kell lépnetek!
Be kell fogadni a Krisztus - tudatosság programot!
Áldottak vagytok ti, akik befogadjátok Istent! Áldottak vagytok, kik segítitek Létét, és Igéit hirdetitek…

A könyv

„A könyv ahrimáni szellemi hatalom, de csak ha mechanikusan rögződik. Meg kell nemesítenünk a nyomdászatot a Mihaél-bölcsesség iránt érzett áhítatos érzületünkkel.”
/Dr. Rudolf Steiner/

Dr. Rudolf Steiner léleknaptárjának a mostani időszakra vonatkozó passzusa: április negyedik hete (április 21-27.)


Növekedés közben az ember Énje
Belemerül az önfeledtségbe,
De ha saját eredetébe belegondol,
A világmindenséghez akkor így szól:
Megszabadulva önnön béklyóimtól,
S feladva ezzel elkülönültségem,
Benned találom meg valódi lényem.

A kimondott szó ereje – Húrelmélet


A húrelmélet és az M-elmélet két egymásra épülő részecskefizikai modell, mely a részecskéket nem pontszerű, hanem kiterjedt objektumokként kezeli (húrok, membránok).

A húr „anyagát” valójában egy rezgés tartja fenn. Ha energiát adunk neki, akkor változik a rezgése és más lesz a részecske.

Az ólom és az arany egymás mellett állnak a periódusos rendszerben. Ahhoz, hogy az ólomból arany legyen, csak egyetlen elektront kell megváltoztatni, de azt nem „fizikai” síkon.

A rezgés valójában hang is. A világot is egy isteni hang (rezgés) hozta létre és tartja fenn. Mi is kelthetünk rezgéseket, teremthetünk és teremtünk is mindennapjainkban.

Aki képes magasabb rezgésszámon megszólaltatni lényét, annak élete minősége is változni fog. Rezgésszint

"Mindenik embernek a lelkében dal van

és a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

az hallja a mások énekét is szépnek."

Babits Mihály

Schrödinger macskája


 A Schrödinger macskája egy Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikus nevéhez fűződő gondolatkísérlet. A tudós ezzel a neves kísérlettel kívánta szemléltetni a mikrovilágban uralkodó törvények hétköznapi szemlélet számára meghökkentő idegenszerűségét, azt, hogy a részecskék egyidejűleg több helyen, különféle állapotokban lehetnek.

Egyszerűbben…

Elvégeznek egy kísérletet egy szubatomi részecskével, aminek az eredménye alapján egy dobozban lévő macska vagy életben marad vagy elpusztul. Amíg nem nyitják ki a dobozt, addig mindkét lehetőség igaz.

A macska egyidőben élő és halott is.

Csak amikor valaki megnézi, akkor dől el a dolog!

Az atomok alatti szinten így működik az egész világ. Attól lesz meg az eredmény, ha megnézzük, vagyis, amíg nem tudjuk, addig mindkét variáció valóságosan létező helyzet, nem csak elvi feltevés.

Még egyszerűbben:

Az ember teremti meg azt a dolgot amit megvizsgál, vagyis az eredmény személyre szabott… Vagyis mi teremtjük meg világunkat…

Julius Evola: Meglovagolni a tigrist - Egzisztenciális orientáció a felbomlás korszakában


A tigrislovaglás jól ismert szimbólum a kínai tradícióban, pontosabban meghatározva az operatív taoizmusban. Megjelenik a tibeti buddhizmusban is, mindenekelőtt Mahākāla és egyes bōdhisattvák vonatkozásában.

A szellemi út hasonló elgondolásairól van szó: a tigrislovaglás egy meghatározott módon felfogott és járt spirituális út (még inkább ösvény) szimbóluma.

„[…] azt jelenti, hogy nem térünk ki a veszedelmes erő elől, és még kevésbé fordulunk közvetlenül szembe vele, hanem – miközben rendíthetetlenek maradunk – belekapaszkodunk: mivel eleve abból indulunk ki, hogy legyőzzük.”

A fentebbi értéssel, benső szembenállással és átalakítással a tigrislovaglás egyértelmű célja a tigris szellemi legyőzése:

„Ez egy távol-keleti fogalom, amely azt a gondolatot fejezi ki, hogy ha sikerül meglovagolnunk a tigrist, nemcsak megakadályozzuk, hogy ránk vesse magát, hanem ha megragadjuk és nem esünk le róla, végül le tudjuk győzni.”

Ugyanott a benső szembenállás és a rendíthetetlenség tekintetében Evola ezt is mondja:

„[…] amikor egy civilizáció ciklusa a végéhez közeledik, nehéz elérnünk valamit, ha a mozgásban levő erőknek közvetlenül ellentmondunk, ellenállunk. Az áramlat túl erős, és elsodorna bennünket. […] Ekkor a követendő princípium az lehet, hogy hagyjuk szabadon lefutni a korszak erőit és folyamatait, azonban maradjunk szilárdak és készek arra, hogy közbelépjünk, amikor »a tigris, aki nem tudja rávetni magát arra, aki meglovagolja, elfárad a futásban«.”

Újfent másutt szinte összegzi a szimbólum jelentéseit:

„[…] olyan erőket ragad meg, amelyekkel nem tud közvetlenül szembeszállni, hogy legyőzze őket, és olyan folyamatokat, amelyek ellenállhatatlanokká és megfordíthatatlanokká váltak. Miközben rendíthetetlen marad, ezeket az erőket és folyamatokat úgy irányítja, hogy meghaladja őket és megszabaduljon tőlük, ne pedig azok pusztítsák el őt, mint ahogy kortársai közül szinte mindenkit elpusztítanak.”

Összegyűjtve mindazt, amit a tigrislovaglás szimbolikus jelentéseiről Evola írt, a következőket mondhatjuk. Vannak erők, amelyek a korszellem és a női princípium mindent átható voltával összefüggésben állva megkerülhetetlenek és szemtől-szemben-legyőzhetetlenek – vagy legalábbis valóságos módon ilyeneknek tűnnek. Az úgymond objektív okokkal – az utolsó kor, a kali-yuga tényével – párhuzamosan léteznek egyéni determinációk, hiányosságok és szituációk, amelyek ugyancsak a megkerülhetetlenség és a szemtől-szemben-legyőzhetetlenség domináns tapasztalatához vezetnek. A tigrist nem lehet futva legyőzni, és a szóban forgó esetben menedéket sem lehet találni előle. Fegyverünk sincs már, hogy megöljük. Ha mégis elfuthatunk és elbújhatunk, megtehetjük, ez azonban nem végső, csupán időleges megoldása a problémának. Könnyen előfordulhat, hogy legközelebb nem sikerül elmenekülnünk vagy elbújnunk – ami egyébként is csak két megoldás, ráadásul nem a legbátrabb. Jobb tehát őszintén megvallani, hogy nem vagyunk képesek másként tapasztalni egy erőt, mint megkerülhetetlenként és szemtől-szemben-legyőzhetetlenként, mint azt állítani, ilyen erő nincs (és nem is lehet), vagy azt, hogy csak a futás és a menedékkeresés két módszere létezik (ráadásul a legmagasabb módszereknek beállítva ezeket).

A tigris megkerülhetetlenségének és szemtől-szemben-legyőzhetetlenségének a tapasztalataikor (tekintsük azokat akár a kor sajátosságaiként, akár egyéni meghatározottságainkból következőkként), amikor már nem tudunk sem elfutni, sem elbújni előle, az egyetlen hely, ahol nem tud felfalni, a háta. Ezért felülünk rá. Hogy ne érjen el és ne vessen le, a természetének megfelelő vágtára sarkalljuk. Közben ügyelünk rá, hogy ne essünk le. Egyszerre élvezzük és nem élvezzük a vágtáját. Ha nem élveznénk, nem tudnánk a természetének megfelelő vágtára sarkallni, és nem feledkezne meg rólunk. Ha csupán élveznénk, akkor a neutralitásról, a fensőbbségről és a rendíthetetlenségről megfeledkezve könnyen leesnénk. (Mindkettő önmagában is halálos lenne: a tigris levetne és azonnal felfalna, vagy leesnénk és visszafordulva falna fel.) A bensőleg sikeres vágta közben lassan átvehetjük az irányítást a tigris felett és – szellemileg legyőzve – arra irányíthatjuk, ahova menni akarunk. Avagy: teljesen kifullasztva veszély nélkül leszállhatunk róla és így vehetjük az irányt a saját céljaink felé.

Hermetika praxis



Gyakorlat a 7 kozmikus princípium átélésére (10 nap x fél óra)


Hét teremtő elvet, hét ideált, hét princípiumot ismer a Hermetika. 


A Naprendszer hét bolygója ezeknek külső megtestesülései, jelképei (ezek az erők nélkülük is léteznek). 

A bolygók az emberi testben is keringenek.”



Ez a munka többirányú egyéni lehetőséget kínál, aszerint ki melyik oldalról tudja és kívánja megközelíteni a bolygók lényegét. Analitikus természet az elemzés, összehasonlítás módszerével hatolhat közelebb tárgyához, művészi imaginációval bíró egyéniség e képességén át kapcsolódhat össze vele. A gyakorlat alapja azonban minden esetben egy.

Készítsünk 7 db kartonlapot a hét bolygó ábrájával. Írjuk az ábra alá a bolygó néhány pregnáns jellegzetességét (lásd: lentebb) ilyen módon:

        MARS (jele)
        Mágia
        Akaraterő
        Erőszak
        Harc
        Leigázás
        Koncentráció
        A hadvezér


A mindenkori napnak megfelelő kartonlapot támasszuk fel két égő gyertya közé.  A gyertyákat mindig balról jobbra gyújtjuk meg és jobbról balra oltjuk el.
Üljünk le a kartonlap elé egyenes gerinccel, térdünkön nyugtatott kézzel. Vegyünk néhány lassú, mély lélegzetet, hogy szívverésünk lenyugodjon és gondolataink elcsendesüljenek. Ezután szemünket öt percen át szegezzük a kartonlapra. Először az ábrát exponáljuk, azután az alája írt fogalmakat. Öt perc után oltsuk el a gyertyákat, s szemünket lehunyva meditáljunk. Mélyedjünk el a planéta karakterében. Meditáljunk rajta, hogy pozitív és negatív elemeiből mi erőtlen és mi túlméretezett bennünk. Mi az, amit szeretnénk felerősíteni vagy megszerezni, és mi az, aminek mértékét szívesen lecsökkentenénk.

A hét napjai hétféle bolygóprincípiumán keresztül haladva válasszuk ki magunknak azt a bolygót, amelynek elemei és lehetőségei ideálunkat jelentik, amelynek szerepét a legmagasabb kiteljesedésében végigjátszanánk. Ezek a szerepek: a tisztánlátó-médium, a hadvezér, a sebész, a pszichológus-diplomata, az író-tanító, a művész, a tudós, az uralkodó-diktátor.

A művészi imaginációval telített egyéniség kibővítheti a gyakorlatot oly módon, hogy a gyakorlatra fordított fél órából az utolsó tíz percet a bolygó mitikus ideáljának életre keltésére fordítja. Ehhez persze ismernie kell az ősi mítosz-szimbológiát. Mert az antik népek mítoszainak ragyogó alakjaival kell magát azonosítania, felemelkedve a sziderikus képzelet-régiók szédítő dimenziói közé.

Ebben az operációban az imagináció a hatalmasan széttágult egoban felizzítja a bolygó-titánok életérzését, hatalmi tudatát, teremtő örömét. Ha Zeusz, Jupiter, Merkúr, Luna, Mars, Helios antik istenalakjait ölti magára a neofita, az olimposzi milliőt úgy díszletezheti be, ahogy művészi vénájától és képzeletétől telik. Egyedül az a fontos, hogy a mitikus egyéniség, akinek habitusát magára ölti pontosan megfeleljen a bolygó karakterének.

A hét nap letelte után, a még hátralévő három napon át a meditációra szánt fél órát ugyancsak felosztjuk a kiválasztott fizikai és az annak megfelelő mitikus ideál között.


Nap:
Ideasugárzó istenség. Lélek. Életadó hő. Az Ősforrás. A világosság elve.
Vasárnap
Hold:
Feminitás. Passzivitás. Változás. Intuíció. Befogadás. Közvetítés.
Hétfő
Mars:
Akaraterő. Elektromosság. Erőszak. Harc. Leigázás. Koncentráció.
Kedd
Merkúr:
Tudás. Szellem. Értelem. Mozgékonyság. Mint a meg nem nyilvánult Istenség Arkánumának hordozója, a princípiumával visszavezethet a megnyilvánult Istenség állapotából a meg nem nyilvánult Istenség állapotába.
Szerda
Jupiter:
Formaképződés. Szolgálat. Igazság. Közösségi gondolat. Egyesülés. Rendszerépítés. A görög mitológia mennydörgő Zeusza.
Csütörtök
Vénusz:
Az élet öröme és élvezete. A teremtés vágya és kedvelése. A formaalkotás, művészi szépség kultusza. Művészetek életigenlő, áradó ereje és szenvedélyessége.
Péntek
Szaturnusz:
Megmerevedés. Sűrűsödés. Piknózis. Kristallizáció. A Karma. Megvilágosodás a szenvedésen, tapasztaláson keresztül. Szanszára az élet körforgása.
Szombat


szerző: Szepes Mária


Bolygók és hetek

A hellenisztikus asztrológia a hét egyes napjait a következő elgondolás alapján hozta kapcsolatba az egyes bolygókkal. Minden órának megvan a maga védelmező és isteni jellegű bolygója, és a hét minden napja annak védelme alatt áll, „aki” annak a napnak első órája felett uralkodik. Adva van mármost, hogy a hetedik nap (amely a zsidó isten, Jahve szent napja) védelmezője Szaturnusz, akit már régebben, különböző elgondolások alapján azonosítottak a zsidó istennel. Ezek szerint Szaturnusz az ura a 7. nap (szombat) 1., 8., 15. és 22. órájának. A 25. órának, azaz a rákövetkező nap 1. órájának a tőle visszafelé számított harmadik helyen álló Napisten a védelmezője; hasonló módon a következő nap első órájának, s a nap egészének védője a Sol utáni harmadik helyen álló Holdisten (Luna), majd sorra: Mars, Merkur, Jupiter, Vénusz. Ez a sorrend eltér mind a Földtől való elképzelt távolság, mind a keringési idő szerinti sorrendtől, és csak ennek az asztrológiai elképzelésnek az alapján magyarázható. Egy i. sz. 1. századból származó pompeji falfestmény a bolygókat már ebben a sorrendben mutatja be.
A bolygók e sorrendjén alapul a hét napjainak latin elnevezése, amely a mai román nyelvekben továbbél. A germán nyelvekben a bolygók nevében foglalt latin istennevek germán megfelelőiről nevezték el a hét egyes napjait, de pl. az angolban az eredeti latin nevek is rajta hagyták nyomukat a napok elnevezésén. Vasárnap, mint Jézus feltámadásának napja, az Úr napja (dies Dominica) nevet kapta, franciául Dimanche, olaszul Domenica, a szombat nevében pedig a héber név hatása (sabbat, görög átírásban szabbatosz vagy szambatosz) érvényesül. Így a következő sort kapjuk. Szombat: latinul dies Saturni, franciául Samedi, olaszul Sabato, angolul Saturday, németül Samstag; vasárnap: latinul dies Solis, angolul Sunday, németül Sonntag; hétfő: latinul dies Lunae, franciául lundi, olaszul lunedi, angolul Monday, németül Montag; kedd: latinul dies Martis, franciául Mardi, olaszul Martedi, angolul Tuesday, németül Dienstag (Ziu germán isten = Mars); szerda: latinul dies Mercurii, franciául Mercredi, olaszul Mercoledi, angolul Wednesday (Wotan = Odhin = Mercurius); csütörtök: latinul dies lovis, franciául Jeudi, olaszul Giovedi, angolul Thursday, németül Donnerstag (Thor vagy Donar = Jupiter); péntek: latinul dies Veneris, franciául: Vendredi, olaszul Venerdi, angolul Friday, németül Freitag (Freya = Vénusz).
A héber nyelvben, a többi sémi nyelvben, valamint ezek hatására a görögben a hét napjai közül csak a szombatnak van saját neve, a többi napot – a szombatot a 7-nek számítva – csupán sorszámmal jelzik. (Görögül a pénteknek és vasárnapnak is önálló neve van.) Ezekben a nyelvekben vasárnap a hét első napja, hétfő a 2. stb. E sorrendiség alapján szerda a hét közepe, innen a szlávszreda, a német Mittwoch név. Görögül pl. hétfő: deutera, kedd: triti, szerda: tetarti stb. A szláv nyelvek, többek között az orosz, a görög mintát vették át, de azzal a fontos eltéréssel, hogy a vasárnap nem az 1., hanem a 7. nap, a hét tehát hétfővel kezdődik (oroszul: ponyegyelnyik), és kedd („kettüd”) nem a harmadik nap, mint a görögben (triti), hanem a második (vtornyik) stb. Csütörtök a görögben az ötödik nap (pempti), oroszul csetverg, a csetüri = 4 számnévből.
A hét napjainak magyar elnevezése szláv hatás alatt alakult ki, éspedig az első két nap neve a szláv szó magyar fordítása, a többi napokon magát a nevet vették át: szreda – szerda, csetverg – csütörtök, piatnica – péntek.


Szombat és vasárnap

A görög és szláv elnevezések közötti eltérés hátterében vallástörténeti folyamat húzódik meg. A kialakuló és a zsidó vallástól folyamatosan különváló kereszténység, részben a napkultusszal való egyezkedés céljából, a heti ünnepnap elvét átvette ugyan a zsidó vallástól, de azt Jézus feltámadásának napjára, vasárnapra helyezte át. A nicaeai zsinat (325) végérvényesen vasárnapra tette át a keresztények heti ünnepét, és ezt Konstantin császár, egyben eltörölve a római nundinae-számítást, állami ünneppé is tette. A változtatást eleinte úgy értelmezték, hogy a heti szünnapot a hét 7. napjáról az elsőre tették át – de úgy is felfogható volt, hogy a vasárnap minden tekintetben átvette a szombat helyét és jelentőségét, helyesen értelmezve ez volt már az Úr pihenésének napja is –, a hét első napja tehát hétfő lesz. Sajátos módon a szláv nyelvekben, s így az oroszban is a „szreda” még a korábbi, a „ponyegyelnyik” már a későbbi álláspontot fejezi ki. Ez a sok évszázados – vallási hátterű – vita arról, hogy melyik is a hét „első”, és melyik a „hetedik” napja, a naptárak összeállításában még ma is eltéréseket okozhat. A nemzetközi forgalom intenzitása mindenkeppen szükségessé tette e téren is az egységesítést. Ennek megfelelően a nemzetközi érvényű menetrendekben most már következetesen az 1. szám jelzi a hétfőt (amelynek a magyar szóhasználat is megfelel), a 7. szám pedig a vasárnapot. A naptárak is hétfővel kezdik és vasárnappal zárják a hét napjait.
Ennyire eltérő elemekből, a babiloni és a bibliai zsidó hét fogalmából, az asztrologikus eredetű hellenisztikus bolygóhitből, a római vásárnapok intézményéből, a perzsiai eredetű Mithrasz-vallásban központi helyet elfoglaló napkultuszból és az egyház Krisztus-ideológiájából alakult ki a mi „hét” fogalmunk.

I. táblázat
latin
francia
olasz
angol
német
görög
orosz
magyar
dies Saturni
Samedi
Sabato
Saturday
Samstag
Szabbatosz
Szubota
szombat
dies Solis
Dimanche
Domenica
Sunday
Sonntag
Kiriaki
Voszkreszenyije
vasárnap
dies Lunae
Lundi
Lunedi
Monday
Montag
Deutera
Ponyegyelnyik
hétfő
dies Martis
Mardi
Martedi
Tuesday
Dienstag
Triti
Vtornyik
kedd
dies Mercuri
Mercredi
Mercoledi
Wednesday
Mittwoch
Tetarti
Szreda
szerda
dies Iovis
Jeudi
Giovedi
Thursday
Donnerstag
Pempti
Csetverg
csütörtök
dies Veneris
Vendredi
Venerdi
Friday
Freitag
Paraszkevi
Pjatnyica
péntek

Az élet örök

"- Fantasztikus, hogy mi minden történik velem, és mindez száz évesen! És látjátok, hülye nem vagyok még. És élni örökké fogok. Ti is. Tudjátok, vagy csak hiszitek?
- Néha úgy hisszük, hogy tudjuk... Mikor találkozott először az ezotériával, mikor érintette meg először?
- Én már így születtem! Miért, te úgy születsz, hogy nincsenek képességeid? Képtelenségeid, tehetségeid? Szívósságod, gyengeséged, erőid - mint a tündér keresztanyák adománya? Nem a bölcsőnél kezdődik az élet, és nem a halállal végződik - nagy előzménye van annak! Az élet örök. Az iskolában azt tanítják, hogy anyag és energia soha sem vész el, hanem átalakul. Anyag nincsen, csak gyűrkőző energiák. Sűrű energiák vannak. Jönnek valahonnan, mennek valahová. Az élet örök. A tudomány szerint mit kezdesz ezzel?
- A bátyjáról szeretném kérdezni. Még most is kapcsolatban vannak?
- A fivéremmel? Hát miért ne lennénk? Édesem, az élet egy kezdet-vég nélküli folyamatosság, és mi rendkívül azonos szellemi alkattal születtünk. Anyám, fivérem, férjem és én együtt alapítottunk egy ezoterikus iskolát, amikor A Vörös Oroszlán először megjelent és bestsellerré vált. Az államosítás után itt, ebben a lakásban elindítottuk azt a társaságot. Az értelmiség ide járt. Mi mindig az illető karakterét néztük, hogy elég érett-e, és nem azt, hogy mit tud. Lakásunk egy kulturális katakomba volt. Fordítottunk minden nyelvről. Holt nyelveket is. Én soha azért, hogy tanítottam, egy vasat nem kértem el. Tudniillik ennek nem ellenértéke a pénz! Ennek az az ellenértéke, hogy az illető tanuljon, és ha tanul valamit, ossza meg és tegye. Tanulni óriási gyönyörűség! Festeni, írni, zenélni! Nézzétek, mibe menekülnek ma az emberek? Pótcselekvésekbe. Meztelenül születik a milliárdos, meztelenül megy el. Mit visz magával?
- Visszatérhetünk A Vörös Oroszlánra?
- 29 éves koromban, a gyermekem halála után kezdtem neki. Érdekelt az alkímia - gondoltam, írok egy kis történetet -, valami közöm van hozzá. Egyszer csak kigyúlt bennem, elkezdett égni. Nem hagyta magát befejezni. Nem értettem, mit csinálok. Olyan erő ömlött bele, hogy önmagát írta a könyv. Rajtam erőszakot vett, de mégis gyönyörűségekkel volt teli. A kötetet röviddel a megjelenése után bezúzták, elégették. Akkor kezdett el igazán élni. Egyszerűen nem évül el. Hamvas Béla egyszer így írt nekem:
„Igen tisztelt Asszonyom, remek Merkúrom van a Halakban, az első házban, s ez már harminc éve mindig pontosan azt a könyvet hozza nekem, amelyikre éppen szükségem van. Már vakon bízom benne. Így került három hónapja kezembe a Vörös Oroszlán és még nehezebb úton most a Varázstükör. Lehetetlen róla levélben beszélni, de fölösleges is akkor, ha egy városban lakunk." (Szepes Mária, Emberek és jelmezek - Édesvíz Kiadó, 2000)
Meglátogatott. Haláláig jóban voltunk. Hozott nekem négy példányt A Vörös Oroszlánból a bezúzás után. A saját pénzén - amit nagyon hűtlenül kezelnek - akarta kiadni a Varázstükröt.
Én nem tudok történetek nélkül élni. Baj? Én mindent képekből írok. Müller Péter kollégám, amikor elküldtem neki a Felhőszobrászt, azt írta nekem: „Mária, hát ez mindegyik film!" Nincs jogunk másként írni, mint rettentő érdekesen, izgalmasan, kiszámíthatatlanul!
- A könyvek megírásának kronológiájában van tudatosság?
- A legnagyobb mértékben tudatosság van benne! Van egy trilógia. Megírtam A vörös oroszlánt - mint faltörő kost -, azután a Varázstükröt, majd a Raguelt. Csodálatos művek! Megdöbbentő dolog, hogy nem tudsz leírni olyat, amit nem tapasztaltál meg. Később jöttek a Mágia-sorozat könyvei, melyekért megkaptam a Természetgyógyász 2000. díjat. Azért adták, mert nagyon sok ember meggyógyult könyveim olvastán. Csoportok látják, próbálják ki és igazolják, hogy minden betegség lelki eredetű. Rossz képzetek mérgeznek és jó képzetek gyógyítanak. Aki nem segít gyógyulni, az nem is gyógyul meg.
- Milyen kötetekre számíthatnak még az olvasók?
- Készül egy kötet, a Planéták háborúja, most fog megjelenni az Örök pillanat, azután karácsonyra jön a Csillagjóga, majd a Mitikus emlékezések, és még körülbelül tíz-húsz évre való olyan írás van, amit még ki sem adtak! Amiket én írtam száz év alatt... "

Calvin története

Amikor Calvin felébredt - elnézést a kifejezésért -, de halálra volt rémülve.

- Bekövetkezett hát - gondolta. - Meghaltam és most a mennyországban vagyok.

Körülnézett. Minden olyan tágasnak, fehérnek és ködösnek tűnt, de nem tudta biztosan, hová került. Úgy nézett ki… nos, igen, úgy nézett ki, mint egy óriási garázs.

– Te vagy Gyanakvó Calvin? – kérdezte a háta mögött egy hang.

Calvin rémülten fordult hátra, s szemben találta magát egy fehér kezeslábast viselő, hatalmas, szakállas férfivel, aki egy jegyzetfüzetet tartott a kezében.

– Honnan kerültél ide? – kérdezte Calvin.

– Itt dolgozom – válaszolta a férfi.

– De hát egy perce még nem voltál itt.

– Idefent másképpen utazunk.

– Idefent? – ámult el Calvin. – Mi ez a hely? Hol vagyok? Meghaltam? A mennyországba kerültem?

– Nem, nem – mondta a férfi. – Nem haltál meg, és ez nem a mennyország. Ez csak egy megállóhely, egyfajta ellenőrzőpont. Azért vagy itt, mert színt kell vallanod, és válaszolnod kell néhány kérdésre. A válaszaidat az új felmérésünkben fogjuk felhasználni.

– Felmérés? – kérdezte Calvin.

– Igen. Ez az új üzletpolitikánk. Mióta leküldtük a Ralph Nader modellt, jobban ügyelünk arra, hogy a fogyasztók elégedettek legyenek. A Teremtő szerint finomítanunk kell az eljárásainkon, különben pereskedés lesz a vége.

– Te… te vagy?… – dadogta Calvin.

– Nem. Nem Ő vagyok, csak az egyik Mérnöke. Az a feladatom, hogy feltegyek neked néhány rázós kérdést, Calvin.

Calvin riadtan ide-oda kapkodta a fejét.

– Mikor mehetek vissza?

– Ha válaszoltál a kérdéseimre.

– Bármit válaszolhatok? – kérdezte Calvin.

– Nem. A helyes válaszra vagyok kíváncsi.

Calvin a Mérnökre összpontosította teljes figyelmét.

– Tudod, ez is része az új üzletpolitikánknak. Nem látjuk értelmét annak, hogy időt és energiát pazaroljunk olyan „eszközökre”, amelyek nem „működnek” megfelelően.

– Azt… azt akarod ezzel mondani – hebegte Calvin –, hogy ha rosszul válaszolok a kérdéseidre, akkor halo… halo…

Calvin képtelen volt kimondani a szót.

– Pontosan. Hiteledet veszted és végleg megsemmisítünk. Készen állsz a megmérettetésre, Calvin?

– Azt hiszem, igen – válaszolta feszülten Calvin.

– Rendben, akkor ülj le, és lássunk hozzá.

* * *

A Mérnök a jegyzetfüzetébe pillantott.

– Mondd meg nekem, Calvin, mi a célod odalent?

– Nos, én… hát… tudod, hogy van ez – motyogta Calvin. – Keményen akarok dolgozni, és nem akarok megbántani senkit. Jóban szeretnék lenni az emberekkel, és nem akarok galibát.

– Na, és mire akarod használni a tehetségedet, a talentumodat Calvin?

– Nos, a tehetségemet – amiből nincs túl sok – jól beosztom.

– Nem! Nem! Nem! – kiáltotta a Mérnök. – A válaszod, úgy ahogy van, rossz. Nem emlékszel a talentumokról szóló példabeszédre?

– De, azt hiszem, igen. A Teremtő három embernek erejük szerint talentumokat adott. Az egyiknek ötöt, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig csak egyet.

– Így van – felelte a Mérnök. – A Teremtő évekkel később ellenőrizte, mire jutott a három férfi. Először az öt talentummal megáldott embert kereste fel, s elégedetten látta, hogy a férfi becsületes munkájával nem csak hogy megsokszorozta a vagyonát, de kiválóan kamatoztatta is. Aztán a két talentummal megajándékozott emberhez látogatott el, és örömmel látta, hogy a kemény munka gyümölcseként ő is megsokszorozta a vagyonát. Amikor azonban az egyetlen talentummal megáldott ember került sorra, a Teremtő éktelen haragra gerjedt. A férfi ugyanis meg akarta óvni a tehetségét, s ezért egyáltalán nem használta. A Teremtő eddig soha nem hallott, dühös szavakkal támadt a férfire: „Te ostoba, mihaszna naplopó!” – kiabálta. „Hogyan merészelted ellökni magadtól a tehetséget, amivel megajándékoztalak?”

Érted a történet lényegét, Calvin?

– Azt hiszem – mondta Calvin. – Azt hiszem, igen.

– Nem tudom, mihez kezdünk veled, Calvin. Őszintén mondom, fogalmam sincs.

* * *

A Mérnök lefirkantott néhány sort a jegyzetfüzetébe, majd Calvinre nézett.

– Calvin, ki irányítja az életedet?

Calvin ezúttal biztosra vette, hogy tudja a helyes választ.

– Én magam! – vágta rá. – Én irányítom az életemet.

A Mérnök kifejezéstelen arccal nézett maga elé, majd újabb megjegyzést írt a papírra. A beállt hosszú csendben Calvin egyre idegesebb lett.

– Persze, azért vannak kivételek – bökte ki végül. – De hát, nem okolhatom magam azért, ahogy a szüleim gyerekkoromban bántak velem. Tudod, egyszer, amikor hazaértem, el akartam mondani nekik, hogy bekerültem a focicsapatba, és ötöst kaptam a dolgozatomra, de képtelen voltam őket rávenni arra, hogy rám figyeljenek. Azért sem én vagyok a felelős, hogy a főnököm egy zsarnok. Nem hagyja, hogy túl sok felelősséget vállaljak magamra. Egy alkalommal például új értékesítési stratégiát készítettem, s ő egy nálam jóval fiatalabb kollégát bízott meg a kivitelezéssel. Igen, végül is én irányítom az életemet, de… adódnak kivételes helyzetek. Tudod, néha nincs alkalmad bizonyítani, és a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnéd. De hát ilyen az élet! Ez a dolgok rendje. Így van megírva a csillagokban.

A Mérnök talpra ugrott és földhöz vágta a jegyzetfüzetét.

– Nem! Nem! Nem! – üvöltötte. – Mikor tanulsz végre a hibáidból, Calvin? Azt kell mondanom, hogy reménytelen eset vagy! Reménytelen! Nincsenek kivételes helyzetek, mivel az életedet neked kell irányítanod, Calvin. Egyedül te vagy felelős az eredményeidért és a kudarcaidért. Te, Calvin, kizárólag te, és nem az anyád, az apád, vagy a főnököd. Nem a véletlen alakítja a sorsodat, hanem te magad. Te magad! Soha ne mondj olyasmit, hogy „ilyen az élet, vagy ez a dolgok rendje, és így van megírva a csillagokban”! Hát nem érted, Calvin? Neked kell kézbe venned az életed irányítását! Módodban van változtatni a dolgok rendjén és a csillagok állása sem állandó. Teljes mértékben rajtad múlik minden. Nem tudom, mihez kezdünk veled, Calvin. Nem tudom.

A Mérnök egyre türelmetlenebben dobolt tollával a jegyzettömbjén és elgondolkozva nézett Calvinre.

* * *

– Mi vagy te, Calvin? – kérdezte. – És mi lesz belőled?

Calvin megremegett a kérdés hallatán. Honnan tudhatta volna, milyen választ vár tőle a Mérnök? Földi léte egy hajszálon függött. „Alázat!” – ötlött hirtelen az eszébe. „Alázatosnak kell lennem.”

– Csak húzom az igát nap, mint nap – felelte. – Egy hétköznapi fickó vagyok, aki keményen dolgozik, s akinek közben rengeteg nehézséggel kell szembenéznie. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy békességben éljek a körülöttem lévőkkel, de tudod, a bőrömből azért nem bújhatok ki.

A Mérnök ismét felugrott a székéből és vadul hadonászni kezdett a jegyzetfüzetével.

– Nem, nem, nem! Ezerszer is nem! – kiabálta. – Az alázat nem egyenlő a középszerűséggel. Az alázat álarca mögé rejtőzve, konokul ragaszkodsz ahhoz, hogy sem erre, sem arra nem vagy jó, s így a tehetetlenség és a kudarc csapdájába esel. Te magad irányítod a gondolataidat és a tetteidet a középszerűség felé! Az alázat nem jár együtt az önfeláldozással. És nem jár együtt az életed elfecsérlésével. Az alázat kizárólag azt követeli meg tőled, hogy a tetteid végeztével felismerd, ha teljesítményed lehetett volna jobb is. Mindig szem előtt kell tartanod, hogy földi léted véges, és másoknak ugyanannyi joguk van ahhoz, hogy éljenek, mint neked. Attól tartok, nincs túl sok remény számodra, Calvin. Közel a vég…

* * *

– Ha még mindig nem érted a dolgok lényegét, Calvin – mondta a Mérnök –, akkor félek, hogy…

– Várj még! – kérte Calvin. – Várj!

A férfi nem nézett a Mérnökre, tekintete elmélyülten a ködös távolba révedt.

– Azt hiszem, most már értem. Végre világossá vált minden. Azért kerültem a Földre, hogy sikeres legyek. Nem kell bocsánatot kérnem azért, mert jól mennek a dolgaim, vagy mert sikerre vágyom, hiszen kötelezettségeim vannak, és felelősséggel tartozom azért, hogy kiaknázzam a képességeimet. Azt is megértettem, hogy a becsületes módon szerzett gazdagság és a jól befektetett pénz gyümölcse eredendően jó dolog, és semmi köze a sátánhoz. Nem kell szenvednem azért, hogy kiérdemeljem az örök boldogsághoz való jogomat. A Földön szerzett tapasztalataimat arra kell felhasználnom, hogy boldogabb legyek, s a lelkem örvendjen az élet szépségeinek és gyönyörűségeinek.

– A létezés az egyetlen szükséges engedély a sikerhez. És kézbe kell vennem az életem irányítását, hiszen nem arra teremtettek, hogy parancsokat teljesítsek. Egyáltalán nem. A középszerűség helyett a kiválóságra törekszem majd, és teljes mértékben vállalom sorsomért a felelősséget. Nem állok a saját fejlődésem útjába. Soha! Megérdemlem a sikert, hiszen ahhoz, hogy sikeres legyek, elég, hogy létezem és kiaknázom a képességeimet. Gondolataimat és tehetségemet megosztom az egész világgal és ígérem, hogy nem várom ölbe tett kézzel, hogy a számba repüljön a sült galamb. Bármilyen kényelmesnek tűnjön is a várakozás, és bármily tökéletlen is az elért eredmény, késlekedés nélkül cselekedni fogok.

A mérnök szemében könnyek gyűltek, és az arcán mosoly jelent meg.

– Hát persze! Úgy van, ahogy mondod, Calvin. Most már látom, hogy mégis van számodra remény. Vissza kell térned abba a világba, ahonnan érkeztél, hogy megfelelőképpen kamatoztathasd a tehetségedet, mellyel megáldottak. Vidd magaddal a szeretetet, az életerőt, a tehetséget és a reményt, s osztozz rajtuk embertársaiddal. Egészen addig osztozz rajtuk mindazokkal, akikkel összehoz a sors, amíg úgy nem érzed, hogy már nincs mit továbbadnod. S amikor már úgy tűnik, kimerítetted ajándékba kapott képességeid tárházát, megígérem, újra feltöltheted a raktáraidat.

– Ne feledd, Calvin, korlátlan képességekkel bírsz, s a benned rejlő lehetőségek felülmúlják legmerészebb álmaidat is. A Teremtő szeretné, ha tudnád, hogy kizárólag rajtad múlik, hol szabsz határt az álmaidnak.