Bali Nóra: ANGYALEMBEREK

Bali Nóra: ANGYALEMBEREK
 letölthető verzió
 

Nóra engedélyével, ide kattintva letöltheted az egész regényt: http://www.angyalemberek.gportal.hu/gindex.php?pg=33775282

Nagy kedvencem ez a könyv! Olyan kérdéseket boncolgat, mint a Vízöntőkor emberének feladata és nehézségei, a beteg gyermekek karmájának kérdése, a fény és árnyék választási lehetőségeinek megélése. Tarot, kristálygyógyítás, symbolon, asztrológia, reiki, karmaasztrológia, utazás, számmisztika, szerelem, életfeladat, meditáció, átalakulás... 

Mindez regényes, magával ragadó formában. Nekem nagy élmény volt! amikor olvastam, az volt az érzésem, hogy olyan ez a könyv, mint a Vörös Oroszlán. Ezt valahogy diktálták odafentről...

"Váratlanul nekem szegezte a kérdést: – Mondd, mit gondolsz arról az illetőről, aki képes egy élő ember szívébe kést döfni? – Szünetet tartott, de nem várta meg a válaszomat, saját maga felelt is rá: – Az egy elvetemült gyilkos. Tehát vihetem őt a pokolra, ugye?

   Bólintottam. Ez a kérdés is szónokinak tűnt. De Lucifer ajka azonnal gúnyos mosolyra húzódott.

– Tévedsz – vágta rá. – Lehet, hogy egy világhírű szívsebész fölött ítélkeztél.

   Elégedetten konstatálta a meghökkenésemet.

– Ugye, milyen zavarba ejtő tény, hogy ugyanaz a jellemvonás az egyik ember személyiségéből veszélyes agressziót hoz ki, a másiknál viszont nagyon kontrollált pozitív képességgé válik. Ezért kell vigyázni a minősítésekkel. Állítólag a többszörös gyilkosok és a sikeres sebészek horoszkópja szinte teljesen azonos jellemzőket mutat, akárcsak a tevékenységük: éles eszközzel vágnak bele egy élő ember testébe. Csupán az indíttatásuk különböző. Ilyen az élet is: ugyanolyan emberek, egyforma eszközökkel, azonos tettekkel szolgálhatják az életet és a halált is. Nem könnyű a mindennapok során meglátni a különbséget, pedig a végeredmény mindig egyértelmű. Csakhogy a mai ember gyakran nem is él igazán, ezért nehéz megkülönböztetnie az élőket a holtaktól." 

"Tudod, a világról alkotott értelmezésünk folyton változik, ahogy tágítjuk a látószögünket. Mondjuk például, hogy bekukucskálok egy kis résen egy szobába, és azt látom, hogy egy ember fekszik az ágyban. Azt gondolom, hogy alszik. Ha tágítom a rést, akkor látszanak a körülötte álló, gyászoló emberek, és az illetőt halottnak vélem. A következő, szélesebb képen már látszik az egész stáb, és kiderül, hogy filmfelvétel zajlik, tehát a fekvő ember valójában színész. De egy további kép megmutathatja a keretet, ami körbefogja az egész látványt, és kiderül, hogy amit látok, az nem is valóság, csak egy filmet vetítenek a szobában.
Ilyen a világ körülöttünk. Egyre több mindent láthatunk, és azt hisszük, egyre okosabbak vagyunk, de időnként kiderül, hogy amit ablaknak véltünk, az csupán egy tévé képernyője volt."

"Én még mindig ingadozom két szélsőség között. Egyrészt ott van bennem a Halak-jellegű segítségnyújtás vágya, ami szerint „ne szenvedj, te szegény ember, add csak ide a problémádat, majd én megoldom, hiszen én jobban értek hozzá”, másrészt meg a Vízöntő-nézet szerinti elv: „a te gondod, te csináltad magadnak, csak te oldhatod meg”. Azt hiszem, hogy én eredetileg a Halak korhoz tartozom, de közben rájöttem, hogy az a fajta segítségnyújtás nem elég eredményes. Fiatalkoromban szerettem volna feláldozni magamat valamilyen szent cél érdekében, az emberek segítésére fordítani minden erőmet, mert az olyan kétségek nélküli, nagyszerű életcélnak tűnt, csak persze nem találtam megfelelő, tökéletes lehetőséget ehhez. Harminc évesen csalódások és kudarcok sora után, félbehagyott teológiai tanulmányokkal és bizonytalan pszichológusi próbálkozásokkal a hátam mögött még mindig azt kerestem, hogy mit is kellene tennem. Aztán szerencsére találkoztam Verával, és rajta keresztül ezzel a csapattal. Rájöttem, hogy a világnak nem mártírok kellenek, hanem tanácsadók, útjelző táblák, amelyek mutatják a jó irányt, de senkit sem cipelnek el a hátukon a célba. Azóta ezt az elvet próbálom alkalmazni a végre megtalált, pszichológus szakmámban, de állandóan figyelem magam, mert tudom, hogy bármikor visszacsúszhatok a régi hibáimba, vagy kompenzálásként túl szélsőségessé válhatok."



"A másik, ami most az ezoteria terjedésével nagyon kelendő: a „Te vagy az isten, hát teremts!”- társasjáték. Ez azért annyira sikeres, mert majdnem igaz. A csapdája az, ha az ember elfelejti, hogy ez az árucikk az összes többi embertársának is rendelkezésére áll, és csak közösen lehet jót játszani vele. Pedig mindegyik dobozon ott van az apró betűs felirat, hogy a termék csak a másik ember szabad akaratának a határáig használható, utána már nem vállalunk érte felelősséget. A többség viszont társasjáték helyett egyszemélyessé akarja tenni a meccset, és örömmel fölveszi a csalétekként mellékelt Mindenható jelmezt. Csakhogy ezen az öltözéken nincs nyílás a szemnek, ezért vakká teszi a viselőjét. Belül két kis monitor színes mesefilmet sugároz a külső képek helyett, így aztán az illető állandóan ütközni fog a számára láthatatlan valósággal. Ráadásul levetni sem könnyű ezt a ruhát, mert belül ragasztóval van bekenve, és ragad az ember bőréhez."  

"...Lucifer szereti az asztrológiát is, főleg a jóslatokat, amivel olyan ügyesen el lehet venni az emberek szabad akaratát. Ugye, Zsuzsa? – fordult a mellettünk elhaladó nőhöz.

Úgy tűnt, tudja, miről beszélünk, mert bólintott:

– Persze. Elég egy kis mágikus segítség, és az ember elhiszi, hogy meg van írva a sorsa, eleve elrendelten: tehát nem felelős az életéért, csak megéli azt. Ezzel máris a Másik Oldalhoz, Lucifer csapatához tartozik, mint egy tehetetlen báb. Bárki beszippantható a túloldalra, aki elhiszi, hogy más irányíthatja az életét, megátkozhatja vagy védelmet adhat neki, vagy belelát a jövőjébe. Ha valaki odaadja bárkinek a szabad akaratát, akár mágusnak, jósnak, papnak, pszichológusnak, vagy mesternek, főnöknek, házastársnak, az könnyen a Másik Oldal rabszolgájává válhat. "

"De akkor mi a fejlődés?

Az, ha egyre inkább önmagaddá válsz. Akkor leszel tökéletes, mert akkor összehasonlíthatatlanul egyedi leszel, olyan akár egy fa, egy bogár, egy felhő, vagy maga a Föld. Amikor teljesen önmagad vagy, és megéled az összes tulajdonságodat, az erődet, a tehetségedet meg a hibáidat, gyengeségeidet is, akkor vagy tökéletes, mert akkor vagy önmagad. És akkor azonos hullámhosszon, a tökéletesség hullámhosszán rezegsz az összes létezővel, ami a világban szintén megéli önmaga teljességét."

"Azok képesek aztán teljes életet élni, bármilyen sérült is a testük, akik merik vállalni: az én hibám volt. Én tettem, én okoztam, tehát képes vagyok kijavítani, rendbe hozni. De ez nem bűntudat! A bűntudat lehúz, rákötözi az embert a szenvedésre, állandósítja a rossz pillanatot. A bűntudatos ember tetszhalott, fogoly a saját bűne börtönében. A felelősségét vállaló ember aktív, és nagy ereje van, hiszen nagy a feladat is: rendbe kell hoznia azt, amit elrontott. A felelősségteljes ember nem rágódik a múlton, nem azt elemezgeti, hogy hogyan kellett volna másként tenni, hanem a jelenből indul ki, és azt nézi, innen hova lehet eljutni. Ha nem nyerhet többé olimpiát két lábon, akkor majd nyer tolószékben. És ekkor képes lesz elérni a céljait, győztes lehet. Aki igazán jól csinálja, az többet is elérhet, mint amire korábban gondolt, mert a felelősségvállalás erőssé teszi az embert. Felnőtté érlel."

 

Ez az írás a Creative Commons licencek Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! feltételeivel szabadon tovább terjeszthető. Attribution Non-Commercial No Derivatives (CC-BY-NC-ND)
Tehát: Nevezd meg a szerzőt és címet! Ne add el! Ezt a művet nem használhatod fel kereskedelmi célokra. Ne változtasd! Ezt a művet nem módosíthatod, és nem készíthetsz belőle átdolgozást, származékos művet. Ezek tiszteletben tartásával szabadon terjesztheted, másolhatod vagy bemutathatod.

Forrás: www.angyalemberek.gportal.hu