Dr. Elisabeth Kübler-Ross munkássága és a hoscpice-mozgalom megteremtették a lehetőséget, hogy a haldokló emberséges körülmények között vegyen búcsút földi lététől. A nemzetközi hírű kutatók, Raymond Moody és Kenneth Ring munkásságának köszönhetően sokat megtudtunk arról, hogy mit tapasztal a haldokló, miután leáll a szívverése, aminek következtében sok embernek megváltozott a halálhoz fűződő viszonya. Nyugaton élő s tevékenykedő buddhista tanítók, mindenekelőtt Szögjal Rinpocse, különösen értékes tanításokat adott közre a halálnak nevezett átmenetről. A kutatások és a tudomásunkra jutott információk alapján szakmai körökben vizsgálni kezdték, hogy vajon a halálközeli élmények és más, testen kívüli élmények nem tekinthetők-e azonosnak.
A reinkarnációs terápia, azaz regressziós hipnózis során rengeteg részlet napvilágra került. Az elmúlt tizenöt évben a terápiás munka eredményeként sikerült átfogó képet kapni arról, hogyan lehetséges a megváltás és a gyógyulás a halál pillanatában, ami sokunk életét gyökeresen megváltoztathatja. Tibeti felfogás szerint a tudat a test halála után a köztes létbe kerül. A tudat, miután elhagyta a testet, bizonyos időt kénytelen eltölteni e köztes létben, ahol elszakad az elmúlt földi életétől, és ideális esetben - felkészül a földi lét végleges elhagyására. A tibeti tanítások különlegessége, hogy a tudatot a halál után is teljes, emberi tudatként írja le, amely nem különbözik földi, életbeli tudatunktól.
Amikor a magzat számára közeledik a születés időpontja, és az anyaméh összehúzódásai egyre erősebb nyomást gyakorolnak testére, az homályos emlékeket ébreszt a megszületendő gyermekben. Ezek az emlékek fájdalmasak, és gyakran erőszakos halál képeit idézik fel. A szülőcsatorna a halálközeli élmények során leírt alagút tükörképe, a visszatérés egy újabb földi életbe egy hasonló alagúton történő végighaladás, de fájdalmas. Megszületésünk gyakran tükörképe korábbi életeinkben elszenvedett halálunknak. Roger J. Woogler felfigyelt a Tibeti halottaskönyv egy részletére, és elhatározta, hogy az általa vezetett regressziós hipnózisok során pontosan megfigyeli, hogy páciensei mit éltek át abban a pillanatban, amikor előző életükben meghaltak. Megfigyelte, hogy halálukhoz fűződő viszonyuk, elkeseredésük, kétségbeesésük alapvetően meghatározza egész életüket, mentalitásukat.
A regressziós hipnózisban gyakran kiderül, hogy a vizsgált személy korábbi évszázadok, kultúrák, vagy akár az egész korábbi emberi történelem lelki terheit cipeli magával jelenlegi életében. Ahogyan a gének testi tulajdonságainkat és betegségeinket kódolják, ugyanúgy öröklött lelki struktúránk is őrzi korábbi életek feldolgozatlan problémáit. A hindu és a buddhista hagyomány e születés előtt kialakuló lelki formációkat "szamszkaráknak", karmikus szennyeződéseknek, korábbi életekből visszamaradt traumáknak nevezi. A reinkarnációs terápia lényege, hogy megpróbálja a pácienst visszavezetni e traumákhoz, és segít azok feldolgozásában.Az energia test megőrzi az erőszak nyomait.
A különféle fóbiák irracionális félelmek sok esetben korábbi életekkel lehetnek összefüggésben: a tűztől való rettegést esetleg egy korábbi életben elszenvedett égés vagy tűzhalál, a késektől, fegyverektől való félelmet talán csatatéren bekövetkezett haláleset okozhatja. Ennek az a magyarázata, hogy amikor a tudat elhagyja a testet, magával visz egy más természetű testet, egy finom energiákból álló energiatestet. Ebben elraktározva megtalálható, minden, korábbi életben megtörtént esemény emléke, leginkább a traumák.
Ha meggondoljuk, az emberiség elmúlt ötezer évének története tele volt háborúkkal és katasztrófákkal. Több millió lélek nem békés halált halt, ami azt jelenti, hogy ezek a szörnyű emlékek mélyen bevésődnek az energiatestbe.
A regressziós terápia során. a korábbi élet végét záró halál küszöbén átlépve elsőként feldolgozatlan érzelmeinkkel szembesülünk. Nem ritka a szomorúság, amit azért éreztünk korábbi halálunkkor, mert el kellett hagyni szeretteinket, bevégezetlenül hagytunk bizonyos feladatokat, teendőket. Ha ezek az érzések nagyon erőteljesek, akkor a testet elhagyó lelket újabb megtestesülésre késztetik, hogy az képes legyen a következő életben befejezni, beteljesíteni az energiatest által rögzített vágyakat, pl. a bosszúvágyat.
Gyógyító rituálék a lélek visszavezetéséreA hirtelen halál esetén fellépő sokk hatására megtörténhet, hogy a tudat egy ideig nem hajlandó tudomásul venni, hogy a hozzá tartozó test meghalt. Sok halálélmény okoz eltévelyedést, zavarodottságot. Mivel a terapeuta az eseményeket kívülről látja, képes rá, hogy segítsen megoldani az ilyen helyzeteket.
Értékes segítség lehet, ha a szenvedő ember szembesül korábbi élményeivel. Jó példa erre annak a hölgynek az esete, aki reklámszakemberként nem tudott örülni saját sikereinek, úgy érezte; hogy nem érdemli meg a sikert és a dicséretet. Regressziós hipnózisa során kiderült, hogy korábbi élete során hajóskapitány volt, és egy helytelen döntése miatt bekövetkező katasztrófában több mint 300 ember lelte halálát. A kudarc miatt érzett szégyenében öngyilkosságot követett el. A berögződött bűntudatot úgy lehetett feloldani, hogy szembesítették a katasztrófában meghalt emberek lelkével, és sikerült őt velük megbékíteni.
Ha e módszerrel képesek vagyunk feldolgozni a halál utáni érzelmeket, lényegében gyógyító hatású szertartást végzünk. Egyensúlyt teremtünk, feloldjuk azokat az érzelmi, lelki blokádokat, amelyek megkeserítik mindennapjainkat.
